Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Balassa Iván: A borona és a boronálás

21. kép. A vesszőborona készítése. Mogyoród. Pest m. Néprajzi Múzeum F. 57740. natüske elnevezés sok helyen a kökény szinonimája lett.

144 Szentgálról (Veszprém m.) említik: „A tüskeboronyát egy szegény ember csinálta tüskéből, kökényből, boronytüskébóT'.

145 Ikvai Nándor

146 az északi magyar nyelvterületen sorra vette, hogy mi mindenből állították össze a vesszőboronát. Leginkább a kökényvesszői, más néven tüskefát dolgozták fel, de ennek hiányában a gyűrűvessző is megtette (Pozsonypüspöki). Nagyon kedvelték a galagonya vesszejét, de használták még a varjútüskét, varjútöviset (pl. Abora, Apagy). Ez utóbbit már korábban is feljegyezték. 1840: „A varjú tövis, benge... tövis boronáiuk abból készülnek".

147 Zselizen (Nyitra m.) feketetövisből csinálták a vesszőboronát. Máshol alkalmazták a vadszilva, vadkörte vesszeit is (Mezőkövesd), ha ez sem volt elegendő, akkor felvidéki vándorárusoktól vettek somvesszőt. Ha már semmi sem akadt, akkor az orgona is megtette (Tiszaeszlár) vagy vadakác vesszőit fonták be a keretbe (Tiszapolgár). Szánkon és Móricgáton (Bács m.) kökény- vagy borovicskaágból állították össze a veszszőboronát.

148 A hosszú, de korántsem teljes áttekintés azt mutatja, hogy a vesszőborona alapanyagát szolgáltató bokrok sokfélék lehettek, nem is annyira szükséglet szerint válo144 ÚMTsz. 145 ÚMTsz. 146 IKVAI Nándor 1981. 289. 147 TGT. 1840.51. 148 JANÓ Ákos 1982. 85. 240