Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Balassa Iván: A borona és a boronálás

3. kép. Vetés és boronálás. Franciaország 1417. Pdwinska, Zofía 1962:285. Egy jövőbeni kutatásnak kell majd eldöntenie, hogy külön-külön önálló fejlődésről van-e szó vagy esetleg genetikus kapcsolatot feltételezhetünk, hiszen jelenlegi megállapítások szerint a székelyek e nyugati tájakról vonultak mai hazájukba. Mindezek alapján talán annyit meg lehet állapítani, hogy esetleg a borona elnevezés azért bukkan fel viszonylag későn, mert korábban más neve is lehetett. A bizonyítás azonban további kutatást igényel, amit nehezít az a tény, hogy a későn megjelenő vasfogak kivételével, a teljesen fából készült eszköznek nem maradt régészeti nyoma. Bél Mátyás 1730 körül már határozottan különbséget tett a fogas- és tövisborona között. Ezt a megkülönböztetést követem én is tudván azt, hogy ez a két, egymástól alapvetően különböző szerszám már jóval korábban egymás mellett élt. A fogasborona és a vele végzett munka A fogasborona három alapvető változatát lehet megkülönböztetni, részben anyagát, fejlődését, feladatát tekintve. Ezek a nagy és kisgazdaságokban egyidőben is éltek. 1. A teljesen fából készült boronát 1770-ben

44 így írták le: „hoszszára is négy, keresztül is négy gerendából áll. A fogai tsak fa tsapoból vágynak, és két hüvelknyinél nem hoszabbak, hogy a boronáláskor inkább a gerendák, hogy sem a borona fogai boronálják el a magot". Ennek neve faborona. 1774-ben

45 Szilágyi Sámuel, Debrecenben nevelkedett író magyarította, ami szóhasználatából világosan kitetszik. „A Fa-Boronának le írásá"-ban 44 A mezei gazdaság folytatásárúi... 14. 45 WIEGAND-SZILÁGYI Sámuel 1774. 43^4. 220