Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Balassa Iván: A borona és a boronálás

4. kép. Földművelő jelenet. Vergilius illusztráció. Strassbourg 1502. Steensberg, Axel 1993:169. leszögezi, hogy „...Fogait tsak fa Tsapokból kell-tsinálni, mellyeknek két Hüvelyknyinél nem-kell hoszszabbnak lenni, hogy a Boronáláskor inkább a Gerendák, mint a Borona Fogai boronálják-el a Magot". A munkába indulónak mindig kellett pótfogakat egy tarisznyában magával vinni, hogy a kitörtet vagy elveszettet pótolni tudja. 2. A vasborona, ugyancsak fa rámájú, egyedül a bele erősített fogakat kovácsolták vasból. 1770: „...mind öszve tíz gerendából kell állani. Az után az első sor fogainak háromnál, a másodiknak négynél, s így egész az utolsó sorig hat, vagy hüvelknyinél nem kell magosabbaknak lenni. A keresztül való gerendák- a fogakat úgy beletsinálni, hogy a következő gerendának egy foga az előtte valónak két foga közé esnék".

46 1774-ben ezt olvashatjuk:"...a Vas Boronának, mind szélire mind hoszára különbözőnek kell-lenni a közönséges Boronától az az nagyobbnak... ennek öt, és igy mind öszve tiz Gerendából kell-állni... A keresztül-való Gerendákban a Fogakat úgy kell belé-tsinálni, hogy a következendő Gerendának egy Foga az előtte-valónak két Foga közzé essék".

47 Mivel a teljesen vasból készült boronának éppen úgy vasborona a neve, mint annak, amelynek rámáját és a benne lévő oldalakat fából készítik és csak a fogakat kovácsolják vasból, ezért az utóbbit vasfogú boronának nevezem a továbbiakban. Szükség van erre azért is, mert a teljesen vasból gyártott boronák megjelenése után a vasfogú boronát mondták faboronának. Az írott forrásokat ilyen szempontból minden esetben külön meg kell vizsgálni. Ugyanilyen megkülönböztetést az ekével kapcsolatban is tapasztaltam, amikor vasekének nevezték az 46 A mezei gazdaság folytatásárúi... 13. 47 WIEGAND-SZILÁGYI Sámuel 1774. 42^13. 221