Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Pálosné Nagy Rózsa: Vadaskertek a mai Heves megye területén a XVIII–XIX. században

7. kép. Pusztaszikszó 1810-ben készült térképe, rajta a fácános berek a Vadász lakkal (HML. Érs. 47/a.) A XIX. század elején, illetve az azt követő évtizedben egyre jobban háttérbe szorult a vadgazdálkodás - részben a püspökségben beállt szervezeti változások, részben a napóleoni háborúk miatt -, s ez a vad létszámának csökkenéséhez vezetett. Gégel Károly fővadász 1809-ben már vadszállítási gondokkal küszködik, egyre nehezebb feladatává válik az uraság konyhájának vaddal való ellátása, mellyel kapcsolatban a következőket írja „...1789-ik esztendőbe ... olyan darab tilalmasunk volt, amely a cserépi és diósgyőri határiul fogva egészen a tarkányi határnak a Szilvásval összefekvő széléig tartott. Ami pedig a Nyulakat illette, azok is többen találtattak, mert Tállyán is tilalmas fáczánykert volt, ... hasonlóképpen Kerecsend is tilalmas Fátzánkert volt, amely sok száz nyúlnak tápláló és nevelő fészke volt... "

28 Láthatjuk tehát, hogy a század elején virágzásnak indult tállyai, kerecsendi, pusztaszikszói fácánosok, az ún. Tilalmasok (védett területek) vagy egyremásra megszűntek, vagy hanyatlásnak indultak. Czvek János felnémeti kasznár jelentésében felsorolja azokat az okokat, amelyek szerinte a madarak számának csökkenéséhez vezettek: A tállyai fácános „alkalmas szép hely, de közel fekszik hozzá a Morsányi ttes úr földje, akinek jobbágyai nagy kárt tesznek a madarakba. " A pusztaszikszai fácánkertben (amely Füzesabonyhoz tartozott) a „madarakban és tojásaikban a gyakori árviz tesz sok kárt". A kerecsendi fácánoskert „a legalkalmasabb terület fácántenyésztésre", javasolja gondozásukat, vigyázásukat. A pulykák és az apró baromfi tenyésztésére viszont a szikszai és a tállyai berkeket ajánlja.

29 28 NAGY Gyula 1971. 119.p. 29 NAGY Gyula 1971. 121.p. 150