Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

H. Szilasi Ágota: Költő és festő, irodalom és festészet. Tárkányi Béla és Kovács Mihály barátságáról

azoknak lerajzolására... A közép korban részint királynéink befolyása, részint pedig a'közel fekvő Olasz Ország hölgyeinknél leginkább az olasz női viseletet hozta divatba a felsőbb körökben, mert a nép kevés változáson mehetett keresztül - tehát az olasz szabású öltönyöket kissé magyar palásttal vagy mentével kiegészíteni szabad mikor autentikus bizonyítvány nincs kezünkben." Thuróczy Krónikáját is átnézte, de abban is csak bizánci vagy német viseletekre akadt, és a magyar harcosok öltözéke sem adott elég támpontot számára. Ez év augusztus 30-i levelében írt még a képről „Kedves soraid kíséretében és oltalma alatt megkaptam a. t.cz. Képző művészeti egylet köszönő iratát, egyben a Pesti Naplóval, melyben a kiállított képek műbírálatát is átfutottam. Csodálom hogy a Mohácsi temetést megemlítésre méltónak találták, még nagyobb csuda, hogy mint sem pajtás, sem mint coteria vagy műegyleti tag nem lévén, oly otromba megbántással nem tiszteltek meg mint szegény Miklós bácsit.!" Ez a keserű, gunyoros hangvétel tovább folytatódik a levélben: „Nagyon is elismerem én azt Kedves Bélám, hogy ha te adandó alkalmakkor nevemet nem említenéd, s'a közönség figyelmét irántam föl nem ébresztenéd, én most mint elevenen eltemetett, az az: élő halott lennék, mert biz én nekem megvallom őszintén egy csepp talentumon sincs pajtások szerzésére - én csak is baráti viszonyt tudok becsülni barátaim száma nagyon csekély, azoknak napja te vagy, egyrésze elvénült régi embereimnek, másik elbambult, másik pedig csökönyös lett... — mondom - csak egy pár embert érdekel még életem, és alig vétem el a'dolgot ha azt állítom hogy mint művészt az egész magyar hazában nem hiszem hogy rajtad kívül érdekeljek mást."

131 Tarkányi pedig mindvégig ott állt a háttérben. Mint ahogy az első két festmény, úgy a harmadik sem jöhetett volna létre barátsága, Kovács iránti odaadó figyelme, s művészetekben való jártassága nélkül. Az „Utolsó hajótör és "

U2 víziója is tőle származik. Bár Géricault: Medúzatutaja, Delacroix: Dante és Vergilius s idehaza Zichy Mihály: Mentőcsónak című művei előzményként szolgálhattak - melyek Kovács által feltételezhetően ismertek voltak,

133 mégis belső indíttatást kell keresnünk a mű elkészültének okaként. A történeti és az egyházi témákat kísérő kimért, merev kompozíció és aprólékos formakezelés helyett ezen a színeiben és ecsetkezelésében is oldottabb művén indulatai, érzelmei dominálnak. A művészetekhez nem szokott magyar társadalom keretei között Tarkányi művészetpártolása és Kovács felé sugárzó szeretete mély érzelmekkel töltötte el a festőt. 1854. szeptember 13-i levelében írja Tarkanyinak. "Te kedves Bélám oly jó vagy irántam, mint senki más... Mi alkalmasint egyszerre álmodunk egymásról, csakhogy az én álmom aggasztó volt..." Tarkányi Kovács álmában majdnem odaveszett egy folyó tajtékzó habjai között, ahonnan az úszni nem tudó Kovács mentette ki. De Tarkányi egyeki száműzetésében írott levele

134 is szinte előrevetített programja a jóval később készült festménynek: „Bár egy hajótörést festenél azon momentumban, midőn az utolsó hajóroncson csak a kapitány és a hajó papja kezet fogva sietnek a végórához, az örvényhez... Két ily alak is 131 Kovács Mihály levele Tarkányi Bélához 1875. május 29. 132 Egri Képtár, 1. sz.: 55.165. olaj, vászon 43x53 cm 133 Ezt feltételezi Bíró Béla és Kelp Anna nyomán Ludányi Gabriella is. Sajnos a Párizsban töltött fél év alatt írt levelek közül néhány hiányzik. Bécsből való elindulásakor izgatottan említi: „ Sokat írnék, de szellemem már a Louvre-ban és a Versailles-ben kószál..." így mindem bizonnyal végignézte a festményeket, s valószínűleg a hiányzó levelek egyikében számol be az ott látottakról. 134 Tarkányi Béla levele Kovács Mihályhoz 1858. mára 1. 691