Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

H. Szilasi Ágota: Költő és festő, irodalom és festészet. Tárkányi Béla és Kovács Mihály barátságáról

fölséges hatású képet adna... ily két arckép aztán méltó emléke lesz barátságunknak..." Hogy e vízió mikor érlelődött Kovácsban képpé, hogy Tarkányi 1886-os halála fölött érzett fájdalmának eredménye-e, csak feltételezhető. De itt barátságuk a jelképe annak a soha véget nem érő küzdelemnek, melyet az ember a sorssal, a mulandósággal, a halállal szemben szakadatlanul folytat. A természet örökléte és az ember halandósága áll itt egymással szemben. A tenger ereje a barátság erejével veszi fel a küzdelmet, mely küzdelem, nem lehet kétséges. A természet a lélek hiányával fizet öröklétéért. A derülni látszó ég, a világosság, a fény felé tartó árbocos csónak képében a mindenkori barátság és a szeretet javára látszik eldőlni a küzdelem, még ha az emberek oda is vesznek. így válik e kép „méltó emlékévé" Tarkányi Béla és Kovács Mihály barátságának s a hon nemzeti művészetének felvirágoztatásáért tett közös erőfeszítéseiknek a múlt században.

135 IRODALOM A klasszicizmus 1978. Budapest (A bevezető tanulmányt írta és a szövegeket válogatta Rónay György) BAKÓ Zsuzsanna 1981. Donát János magyarországi munkássága. Doktori disszertáció Budapest BASICS Beatrix 1982. A magyar történelemábrázolás problémái (1848-1867) p: 45-72. In: Folia Historica 10. Budapest BENEDEK Marcell 1944. írók a festőművészet kérdéseiről. In: Lyka Károly emlékkönyv (szerk.: Petrovocs Elek) BENKÓCZY Emil 1910. Kovács Mihály festőművésznek Tarkányi Bélához írott levelei in: Művészet IX. p: 415-427. BENKÓCZY Emil 1911. Kovács Mihály levelezése Tarkányi Bélához in: Művészet X. p: 187-189. BIALOSTOCKI, Jan 1982. Régi és új a művészettörténetben. Budapest BÍRÓ Béla 1930. Kovács Mihály. Budapest BÍRÓ Ferenc 1981. Irodalomtörténet és művészettörténet. In: Ars Hungarica IX. 2. sz. BITSKEY István 1997. Püspökök, írók, könyvtárak. Eger Studia Agriensia 16. BODNÁR Éva 1980. Id. Marko Károly. Budapest 135 Kovács naplójegyzeteiben hosszan emlékezik meg barátja haláláról, „...nekünk a legkedélyesebb levelet írta, míg 1886. február 14-én kelt levele melynek tartalma az ő szellemére vallott, de az írás idegen kéz műve volt - csak az aláírás t. i. Tarkányi Béla, volt az övé - de milyen?! Mint a délibáb, és pára, minden betűje mozgott, és fölfelé törekedett a földről, a magasba. Ezen levélben búcsút vett tőllem, közel 40 évig tartó barátságunk emlékét vitte magával..." KOVÁCS Mihály, 1992.122. 692