Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

H. Szilasi Ágota: Költő és festő, irodalom és festészet. Tárkányi Béla és Kovács Mihály barátságáról

hogy a tudomány s a művészet embereinek társasága volt egyik fenntartó légköre.

98 Mégis Kovács, mivel a hazai művészeti életben nem látta biztosítottnak jövőjét, 1852 decemberében elkeseredetten ezt írta Tarkanyinak: „...így Bélám felcsapok, hogy majd arczképek festésével próbálok szerencsét... Bécsben, a művészet városában... - Úgy is amint magad is tudod minden baráti erőd megfeszítése mellett sem akarja a sors, hogy én Egerben czélt érjek; a'mi munkám eddigelé Egerben volt azt kivétel nélkül csak egyedül a te barátságodnak köszönhetem, te sokkal többet tettél értem mint magam magamért, utoljára Bélám neked is nyűg volnék a nyakadon, te sokat aggódtál már az én jövendőmön, sokat küzdöttél a tudatlansággal és a fösvény emberekkel, a'mi azon vidéken művészet van úgy látszik, te idézted elő, te varázsoltál az Érseki lakba Ateliért, te tartád azt a Lyceumban, te adtad mindazon képecskéket az Egrieknek melyek tőlem ott léteznek... Volna az odavaló jó uraknak csak század résziben az a jó akarat az a mű értelem, vagy csak szeretet is a'mi benned, akkor Bélám szépen felékesíthetnénk mi azon vidéket, de lásd mindenhol a vaksággal vagy semlegességgel ütközöl össze, azt mondom Bélám, arra is születik az ember - örülj, hogy költész vagy, hiába minden erőlködés, csak a sárban marad az kit az Istenek ki nem választottak."

99 Három hónappal Bécsbe érkezése után így ír Kovács: „Édes Bélám! Tudom hogy neked is örömet szerzek, ha azt mondom, hogy csekély nevemet fontossággal említik Bécsben a művészek, de nem a másodrendűek hanem a matadorok- a napokban Amerling nyilatkozott, hogy nagyon szeretne tőlem valamit látni, e végre gajabítottam össze prímán egy férfifejet a'melyre azt monda hogy talentummal van csinálva, mást művésztől meg pláne azt hálám, hogy Amerlingen kívül senki sem csinálná meg ugy Bécsben. Én tudom, hogy Amerling szebben és jobban csinálná, hanem annyit mondhatok, hogy itteni tartózkodásomnak eddig is nagy hasznát vettem és látom, hogy haladok; csak nagy befoljással vannak ügyes művészek és nagyszerű kép-tárak a törekvő lélekre, most már középszerűt sem szabad többé adni kezemből — és én érzem magamban hogy még előbbre mehetek, hogy még haladnom kell, és hogy képes lehetek (ha Isten egésséget ád) maradandó nevet vívni ki magamnak..."

100 Kovács Bécsben töltött éveiről és csupán a megélhetésért felvállalt portréfestészetről azonban Tarkanyinak egészen más volt a véleménye. Folyton hívta haza barátját Egerbe: „...attól félek, hogy ha továbbra is ily könnyedén veszed neved fönntartását, lelkesedésem is lankadni fog, mi annál inkább fájna lelkemnek, mennél inkább belátom és fölfogom talentumod és készültséged egész becsét, és mennél inkább érzem, hogy hazafias kötelességed, minden erőd megfeszíteni, neveddel a magyar név becsületének emelésére... Amint gyönyörű leveleidben látom, lelkesedésed és hazafiúi kötelességed tiszta lánggal ég szívedben, de akaratod igen gyenge, nincs azzal arányban... s repülj a pályán, mely dicsőségre visz de ne oly ólommadár módjára, mint az idén, mert ha még egy évet ily nyom nélkül hagyod valaha elenyészni, akkor nem érdemled a talentumot, melylyel Isten megáldott és kár volt annyi időt vesztegetni a tanulásra."

101 98 SZVORÉNYI József, 1887. 29. Más művészeket is felkarolt: Több képet festett számára Szoldatics Ferenc, Kiss György szobrásznál 1848 emlékére emlékművet rendelt, melynek egri felállítása végül is Tarkányi halála miatt elmaradt, és Kis Alajos egri festőt három évig iskoláztatta a müncheni akadémián. 99 Kovács Mihály levele Tarkányi Bélához 1852. december 100 Kovács Mihály levele Tarkányi Bélához 1854. május 20. 101 Tarkányi Béla levele Kovács Mihályhoz 1854. december 8. MS-1068/19-21. 681