Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Gyulai Ferenc: Kompolt 15. számú lelőhely növénymaradványai a hazai italkészítés legkorábbi (rézkori) közvetett bizonyítékai

A borszőlő kialakulásának nyomon kísérésében a bronzkori Balkán Földközi-tenger partvidékeinek leletanyaga nagy szerepet játszik. Bár a thesszáliai neolitikus és kora rézkori lelőhelyeken (Arapi, Sesklo, Pefkakia, Iolkos) erdei szőlőmagvakat találtak, mégis mint a borszőlő kialakulásának lépcsőfokai jönnek számításba.

73 Európa eddig ismert legkorábbi termesztett szőlője Dikili-Tash lelőhelyről való (i.e. 2400).

74 Facsar G. véleménye szerint a borszőlő kialakulásának helyét Palesztina, Egyiptom és Szíria vidékén kell keresni.

75 Facsar megállapítása nem cáfolja ugyan, de nem is erősíti meg az észak-makedóniai Kastanasból feltárt szőlőmagvak kultúr voltát.

76 Az eltérő vélemények oka az, hogy rendkívül nagy gyakorlat kell a magvak vad-, illetve kultúr voltának megítéléséhez. A meghatározások a szőlőmag morfológiai és metrikus indexein alapulnak. Tény, hogy a borszőlő nálunk anthropid archeoadventiv mediterrán - közép-ázsiai faj, azonban a ligeti szőlő őshonos faj.

77 Szemben a fent említett bronzkori területekkel, korai szőlőkultúrára utaló magleletünk nincs. A Békés határában előkerült bronzkori szőlő venyigéjének darabjait Füzes M. Vitis vinifera L.-nek itéli.

78 Füzes M. és Sági K. szerint ez és még néhány régészeti lelet (diósdi erjesztő edény, erdélyi baltás bronzsarló) azt sugallják, hogy hazánk területén már a bronzkorban megkezdődött a szőlő termesztése, bár a rézkori termesztését sem tartják kizártnak.

79 A római kor előtti szőlőtermesztés lehetőségét Müller R. nem fogadja el.

80 Ugyan a Békés-Várdomb gyulavarsándi kultúra rétegében elszenült szőlővenyigét találtak, de ez megítélésünk szerint is erdei szőlőből származott.

81 Földi (gyalog-)bodza (Sambuciis ebulus L.): 15 db szenült ép mag és 3 db szenült mag töredéke. A szenült magvak széles oboválisak, vagyis fordított tojás alakúak. Háti oldaluk enyhén domború, hasi oldaluk gyengén ormós. Felületük finoman göröngyös. Termése nem ízletes, így emberi fogyasztásával csak feltételesen számolhatunk. Érdekes megfigyelés, hogy a bodzák (Sambucus nigra L., S. ebulus L., S. racemosa L.) termését a giliszták (Lumbricidae fajok) fogyasztják, illetve a talajban készletezik.

82 Ilyen esetben a magvak sohasem szenülnek el. Itt azonban szenült magvakat találtunk, tehát ezek a kultúrréteggel egykorúak, és emberi tevékenység hatására kerültek oda. A földi bodza erdők szélén, irtásnövényzetben, utak mentén, szemetes, televényes helyeken seregesen nő. Talajban szertekúszó rhizómáiról egyéves, dudvás szárak törnek elől. Június-júliusban virágzik, termését augusztus-szeptemberben érleli be. Termését egykoron bőrfestésre használták. Gyógynövény. Gyökeréből készült drog (Ebuli radix) keserűanyagokat, szaponint, glükozidokat, cseranyagokat tartalmaz. Főzete vizelethajtó, izzasztó és 73 RENFREW.!. M. 1966. 74 KROLL, H. 1983. 75 FACSAR G. - JEREM E. 1985. 76 KROLL, H. 1983. 77 SOÓ R. 1966. 78 FÜZES M. 1971. 79 FÜZES M. - SÁGI К. 1968. 80 MÜLLER R 1982. 81 VALKÓ E. - STIEBER J. 1969., VALKÓ E. 1971. 82 Schlichtherle, H. szíves szóbeli közlése. 66