Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Gyulai Ferenc: Kompolt 15. számú lelőhely növénymaradványai a hazai italkészítés legkorábbi (rézkori) közvetett bizonyítékai

enyhén hashajtó. A termésdrog (Ebuli fructus seu bacca) illóolajokat, keserűanyagokat, cukrot, anthocyánt és kéksavglykozidát tartalmaz. Hatása hasonló. A belőle főzött lekvár népi tbc-gyógyszer, bőrfestésre is alkalmas.

83 Rapaics R. szerint a bodza (Sambucus spec.) a neolitikum óta fogyasztott gyümölcsök.

84 Jelentős számban kerültek elő bodzamagok (S. ebulus, S. nigra/fruticosus) a svájci- és délnémet neolitikus cölöpépítmények feltárásaiból.

85 A Zürichi-tó melletti telepen (pfyni kultúra, kora, dendrokronológiai datálás szerint, i.e. 2765-2730, ill. i.e. 2626-2530) előkerült magvak mennyiségéből arra következtetnek, hogy fogyasztása jelentősebb volt, mint a vadalmáé.

86 A Neuenburgi-tó melletti Yverdon lelőhelyén is kimutatták magvait. Dendrokronológiai meghatározás szerint a telep kora i.e. 2765—2730.

87 Hazánk területéről a földi- vagy gyalogbodza (Sambucus ebulus L.) előfordulásában jóval megelőzi a fekete bodzát. Földi bodzamagvak már a rézkori Battonya—Vertánmajor, korai tiszapolgári kultúra lelőhelyéről ismertek. (Hartyányi B. szíves szóbeli közlése. A leletek a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban vannak.) A bronzkori Ároktő-Dongóhalom hatvani és füzesabonyi kultúra telepéről is kimutatták. 3.3. Gyomnövény Fehér libatop (Chenopodium album L.): 1 db szenült mag, ép, fényes, sima héjú. A magról hiányzik a perigonium, jóllehet az ötfogú lepel a termést teljesen magába zárja.

88 A mag pereme tompa, köldökle sekély. Az 50-120 cm-re megnövő fehér libatop eurázsiai eredetű ruderális gyomnövény. Az emberi települések állandó kísérője, mert itt a talaj nitrogén- és foszfortartalma magasabb. Kedveli a jó vízgazdálkodású laza humuszos agyag- és vályogtalajokat, de ártereken és szikeseken is megél. Mindenféle vetésben, de főleg a kapásokban gyakori, olykor tömeges. Főleg Chenopodio-Scleranthea faj.

89 Átlagos termőhelyű (se nem nedves, se nem száraz) ruderális gyomtársulások tagja. Ruderális gyomtársulásokat (Chenopodietea) találunk minden olyan emberi behatásnak kitett területen (árkok, utak mentén, töltésoldalakon, parlagon, épületek környékén), ahol a talaj nitrogénben gazdag, esetleg trágyázott. Magját a skandináv újkőkorból is kimutatták.

90 Hazánk területén szórványként ugyancsak a neolitikumtól kezdődően ismert. Eddigi legkorábbi (szórvány) előfordulása: Dévaványa-Réhelyi gát neolitikus telepe.

91 Tehát minden valószínűség szerint a fehér libatop neolitikus kultúrfajokkal behurcolt gyom, mivel mindig gabonafélékkel együtt találták meg magját. 83 RÁPÓTI J. - ROMVÁRY V. 1983. 84 RAPAICS R. 1934. 85 JACOMET, S. - BROMBACHER, Ch. - DICK, M. 1989. 86 JACOMET, S. - SCHIBLER, J. 1985. 87 SCHLICHTHERLE, H. 1985. 88 HUNYADI К 1988. 89 ÚJVÁROSI M. 1957., SCHERMANN SZ. 1966., SOÓ R. 1970., 1980., HUNYADI К 1988. 90 HJELMQVIST, H. 1955. 91 HARTYÁNYI B. - NOVÁKI Gy. 1974. 67