Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Gyulai Ferenc: Kompolt 15. számú lelőhely növénymaradványai a hazai italkészítés legkorábbi (rézkori) közvetett bizonyítékai

Járainé-Komlódi M. pollenvizsgálatai szerint az atlantikus fázisban az Alföldön először jelennek meg a klímaoptimumra jellemző magyal (Ilex), borostyán (Hedera) és vadszőlő (Vitis) fajok.

61 A hőmérséklet emelkedésére és humidabb, de kiegyenlített klímára következtet ezekből. A pollenleleteket elemezve nem lehet eldönteni, hogy már ekkor a szőlő termesztett alakköre élt-e. Terpó A. ezt azonban Vitis silvestris Gmel.-nek tartja.

62 A Balaton atlanti fázisára datált üledékeiből Faragó M. Mihálchné és Bodor E. Nagyné közelebbről meg nem határozható Vitis polleneket mutatott ki.

63 A pollenmaradványokon kívül makroleletek is ismertek ebből a korból. Szombathely mellett Horváth E. neolitikus rétegben Vitis silvestris magvakat talált.

64 Füzes M. magyaratádi neolitikus telep egyik hálónehezék oldalán látható lenyomatot Vitis spec.-től, esetleg V silvestris-től származónak itéli.

65 A termesztett szőlő ősi alakjának Mándy Gy. a Vitis vinifera L. subsp. silvestris Gmel.t és a V vinifera L. subsp. caucasica Vav.-ot (különösen az ázsiai fajtáknál) tartja és elsődleges géncentrumaként a Földközi-tenger vidékét, Örményország és Perzsia területét jelöli meg.

66 A Kaukázus vidékén, Transzkaukázusban és Dagesztánban van a kultúrnövények egyik ősi központja és legnagyobb formagazdagsága, a letelepült gazdálkodás első nyomai.

67 Az evolúciós fejlődés során itt a Kaukázus környéki vidékeken alakult ki és vették termesztésbe a hímnős virágú Vitis vinifera L.-t. Innen terjedt aztán tovább a szőlőtermesztés ismerete még a neolitikumban mind nyugat, mind kelet felé. A legrégebbi termesztett szőlőmag maradványok az 5-4. ВС évezred fordulójáról Somu-tepe (Azerbajdzsán-Kazán vidéke) és Sulaveri (Grúzia) településekről származnak. A későbbi korokból a Kaszpi-tenger mellékéről előkerült gazdag szőlőmag leletek már folyamatos termesztésre utalnak.

68 E korból a Bug-Dnyeper vidéki Új-Ruszestiból (i.e. 4. évezred 2. fele, középső Tripolje kultúra vége),

69 valamint a Seistan-sivatagbeli Sahr-i-Sokhta-ból (i.e. 3000)

70 származnak még szőlőmagok. Olaszország területén (Grotta dell'Uzzo, Trapani) már a neolitikumban megjelent a termesztett szőlő (Costantini i.m.). Neolitikus az a franciaországi telep is (Grotte de l'Abeurador), ahonnan ugyancsak a korai időkből származó szőlőmag került elő.

71 Ebbe a sorrendbe tartozónak tartjuk a fent már említett dél-angliai borszőlő leletet is. Nagyon fontosnak ítéljük a thesszaliai Volos melletti Diminiből, a görög késő neolitikumból származó szőlőmag-leleteket. Kroll, H. meghatározása szerint ezek a Vitis vinifera silvestris magok átmenetet képeznek a ligeti szőlő és a termesztett szőlő között.

72 Talán ezek a thesszaliai szőlőtermesztés első bizonyítékai? 61 JÁRAINÉ-KOMLÓDI M. 1966. 62 TERPÓ A. 1969. 63 FARAGÓ M. MIHÁLCHNÉ 1983., BODOR E. NAGYNÉ 1988. 64 HORVÁTH E. 1975. 65 FÜZES M. 1990 66 MÁNDY Gy. (1972.) 67 LISITSINA, G. N. 1978. 68 LISITSINA, G. N. - PRISEPENKO, L.. 1977. 69 JANUSHEVICH, Z. V. 1970. 70 TOSI, M. - GERSTER, G. 1983. 71 (ERROUX, J. 1981. 72 KROLL, H.( 1979. 65