Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Király Júlia: Tárkányi Béla költészete

„Uj napoddal, oh Teremtőnk! Uj hálára ébredünk, Nyerjen hát tetszést előtted Haladó dicséretünk."

63 (II. Reggeli ének) Tarkányi ezzel a munkájával hazafiúi tartozását teljesítette. A vallást az egyik leglényegesebb tüneménynek tartotta a nép életében, s a népénekeket minden nemzeti költészetnek igen előkelő tényezőjének tekintette. Vitathatatlan érdemeket szerzett magának azzal, hogy nyelvünk műveléséhez járult hozzá ezen énekek nyelvének korszerűsítéséhez. Kapossy György a következő kritikát írta: „Midőn a jelen egyházi költő Tarkányi Béla a szaktudós Zsasskovszky testvérpár közreműködésével 1856-ban kiadá „Egyházi Énektárát" azon nagyszerű változásnak veté meg alapját, mely egyházi énekünk tárgyában kiáltó szükség vala. Régi ilynemű könyveink, mint a Szelepcsényi, Bozóki, Szentmihályi s a már csak itt-ott létező, leginkább Erdélyben és Bukovinában használt Csiki-féle, megjelenésük korszakától a jelen század első negyedéig jó szolgálatot tehettek, de ütött az óra, melyben egy Révay hangosan dörgé a magyarok fülébe: Uraim, nem tudunk magyarul!"

64 5. Összegzés Tarkányi Béla papnövendék korában hazafias balladáival, regéivel, s néhány elégikus hangvételű költeményével (Várromok, Eger vár romjain), melyek sejtetik a költői tehetségét, a kor hazafias költeményeit gyarapította. Római katolikus papként pedig egyháza szolgálatába állította tehetségét. A katolikus népénekek gyűjtése, átdolgozása, a Biblia átdolgozása tölti ki írói munkásságának nagy részét. Vallásos költeményei, zsoltárai biztos tollú, a költészet tudományában jártas íróembert sejtetnek. Mégsem lép tovább katolikus egyházának céljain, szónokias, papi-nevelői elképzelésein. Megfigyeléseit, tapasztalatait, tudását beépíti költeményeibe, de nem lépi át a dogmák nyújtotta határokat. Önnön érzéseiből, lelkéből keveset nyújt át, s így az Isten iránt érzett végtelen szeretet érzése fátyolos színezetet kap, nem cseng tisztán és őszintén. Az Istentől elválasztó érzések, a gonoszság megnyilvánulásai, a bűntudat is csak szemléltető sorokká változnak tolla alatt. Pedig megfigyelései nagyon egyediek és mélyrehatóak, de például a bosszúvágyból való kilépés túlságosan liturgikusnak tűnik. Az érzések, lelki változások, emberi gondolatok és megnyilatkozások nem lírában, hanem egyfajta papi receptben bontakoznak ki, amelyek versformában íródtak. Versei tehát a vallásos pátosz és a „kötelező" áhítat miatt elveszítik egyedi, csak Tarkányi Bélára jellemző voltukat. Versei leginkább erkölcsi tanítások, amely mögött nem egy költő, hanem inkább egy papi tanító áll. Költészete nem igazi költészet,'inkább feladat, mívesség. Vallásos lírája egyfajta visszalépést jelent a középkori liturgikus énekek felé. Nem áll be a magyar irodalom nemzetfenntartó küzdelmébe, költészete, különösen a forradalom bukása után teljesen elszigetelt marad. 63 TARKÁNYI Béla költeményei 1857.361. 64 Zenészed Lapok 1864. május 19. 34. szám 271. lap 655