Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Király Júlia: Tárkányi Béla költészete

A ki hűn figyel szavára, És minden törvényt betölt. Mint a partra ültetett fa, Szép és hervadhatatlan O, Mint a partra ültetett fa, Gazdagon gyümölcsöző."

61 A példán keresztül látható tehát, hogy a versek sokkal inkább a Biblia hű átiratai, mintsem egy ember szívének, érzéseinek rezdülései. Ami azonban érezhető, az Tarkányi végtelen szeretete Isten iránt. De ez nem az О személyes hangja, nem lelkének közvetlen megnyilvánulása. A Biblia zsoltáraiban érezhető az ima, a könyörgés minden falat átütő ereje. Dávid király zsoltárai alapul szolgált minden későbbi zsoltár formájához, az Istent dicsérő énekekhez, sőt, különböző gyűjteményes könyvekben megjelent imákhoz is. Úgy vélem, hogy az átírásnak - a költői képesség megpróbálásán kívül - nincs különösebb irodalmi értéke. Ami már egyszer tökéletes formában megszületett, annak formálása, átalakítása meddő próbálkozás. Hasonló próbálkozásnak érzem Az énekek énekének átírását is. Sokkal inkább figyelemre méltóak Tarkányi Béla egyházi énekei. Ő, mint az egyházi költészet nagy reformátoraként számontartott egyéniség, e téren mint igazi tekintély volt ismeretes. Mint gyűjtő és író egyaránt működött ezen a területen. A katolikus egyház szertartásainak általa igen nagyra becsült magasztos szépsége fontos indítója volt ilyen jellegű munkájának. Akadémiai székfoglalójában említi a következőket: „A szenténekek éppen ezen nagy fontosságánál fogva, amely gondot az egyház egyetemes nyelvének hymnusai iránt kitüntetett, ugyanazon szeretettel ápolja és antokrizálja az egyes nemzetek nyelvén zengedező szenténekeket is, és pedig nemcsak azokat, melyeket nagynevű költők lelkesedett hevületben írtak, hanem felkarolja és ápolja a költészet ama terményeit is, melyek mint a rét egyszerű, de szép virága, léteznek, termettek anélkül, hogy ismernők a szerzőt kitől, s a helyet, hol először keletkeztek, melyet a nép, mint becses örökséget vett át jámbor őseitől." Tarkányi maga elé tűzött célja igen nagy és jelentős feladat! Ugyanazt csinálta a római katolikus egyházon belül, amivel a későbbi népdalgyűjtők oly nagy nevet szereztek maguknak. Tarkányi azonban nemcsak összegyűjtötte, hanem át is írta ezeket az énekeket. Az összegyűjtött, átdolgozott énekeket kis füzetekbe, Énektárakba gyűjtötte. Ezeket pedig kiegészítette saját költésű dalaival. Ezek a dalok formában, mondanivalóban követik a megszokott, a római katolikus egyház szertartásai által megkövetelt formát. Tarkányi pontosan betartja ezeket, s egyéni hangjával, kezdeményezésével nem igen találkozhatunk. „Hozzád fohászkodom, édes Istenem! Munkálkodásomat neked szentelem; Mert te munkára alkottál, A midőn ép testet adtál."

62 (Áldásért a munkához) 61 TARKÁNYI Béla költeményei 1857.237. 62 TARKÁNYI Béla költeményei 1857. 365. 654