Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Király Júlia: Tárkányi Béla költészete

Nagyon figyelemre méltó A Bűnbánó című költemény. Talán az egyik legszemélyesebb verse Tarkanyinak. A bűn következményeinek tökéletes leírása, a bűnös ember próbálkozásai, s a bűntudat, mint démoni seregek támadásai pontosan nyomon követhetők. „Fölver a mély poklok iszonyú rémserege."

46 „Mert elfárasztám Istennek hosszú türelmét, Bűneim eltapodták bennem az égi hitet."

47 Lépésről lépésre jut el a felismerésig, amely elvezeti őt a bűnbocsánat elnyeréséig, s újra felszabadultan dicséri Istenét. A vers lezárása egy bizonyságtevés az emberek felé, hogy: „Emberek! oh jertek, jertek példámon okulni, Lássátok rajtam: mennyire jó s kegyes O." Ugyancsak kimagasló A gonosz halála. A gonoszság megtestesítése, lefestése, cselekedeteinek leírása rendkívül képszerű, konkrét. „Szólt, nem szólt, sziszegett, mint éden csalfa kígyója, S ördögi társaival vad röhögésre fakadt. Reszket a bűnfészek rozzant fala, melyben ez átkos Éljenzés hangzott ,.."

48 A gonosz haláltusáját lépésről lépésre, megrendítő erővel festi le. A haldokló lelkében lejátszódó gondolatok gyors egymásutánban követik egymást. A halálfélelemtől, bűntudattól megtébolyult elme gondolatai ezek, amely keresi a kiutat a visszafordíthatatlanból. „Visszatekint eltűnt életének gyors folyamára, S ott keres enyhülést, ah, de hiába keres."

49 „Vad káromlássá válik az üdvös ima, Sírni akarna, de vérszemein már rég kiapadt a Szívkeserűség és fájdalom enyhe - a könny."

50 A haláltusa, a lélek utolsó harcának ábrázolása tökéletes és alapos. Tarkányi működésének kezdete abba a korba nyúlik vissza, amikor a magyar költők és írók eszményekért, ideálokért tudtak lelkesedni. Sikerük mértéke pedig nem annyira az irodalmi érték, mint inkább a lelkesedés, a lelkesítés foka volt. Az írást sokan hazafias foglalkozásnak tekintették, az írói törekvések a haza, a nemzet megmentése körüli gondolatokban oldódtak fel. A vers esztétikai silányságát még megmenthette a mondanivalója. Tarkányi Béla vallási tárgyú verseivel kilép az ország fő irodalmi sodrából. A XIX. század első évtizedeiben az irodalmi élet fellendült, végre kilépett háttérszerepéből. A kor irodalmárainak egy kicsiny, de autonóm irodalmat kellett a meglévő alapokból létrehoznia. A legelső feladat a magyar nyelv ügye volt. Létre kellett hozni egy irodalmi alkotásokat produkálni tudó magyar irodalmi nyelvet. A kor költőjének kétfelé 46 TARKÁNYI Béla költeményei 1857. 191. 47 TARKÁNYI Béla költeményei 1857. 192. 48 TARKÁNYI Béla költeményei 1857. 201. 49 TARKÁNYI Béla költeményei 1857.202. 50 TARKÁNYI Béla költeményei 1857. 203. 649