Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Király Júlia: Tárkányi Béla költészete

kellett küzdenie ezért a nyelvért. A kormány ellen és a nemzet ellen. Soha elszigeteltebb, súlyosabb feladattal terhelt magyar író nem volt, mint ebben a korban, amikor egymaga hordozta a jövendőt. A nagyszerű dilettánsok korát felváltotta a szakembereké. Folyóiratok, irodalmi folyóiratok jelentek meg, egyre nagyobb teret kapott az objektív műkritika - Bajzáék törekvéseinek köszönhetően -, az irodalom észrevehetően polgárosodott. Az 1837-től megjelenő Athenaeum melléklapja a Figyelmező már kritikákat tartalmazott nagy részben. Az Auróra és az Athenaeum már a magyar romantika lapjai voltak, s szigorú szempontok, elvek szerint válogatták a megjelent műveket. A magyar romantika kibontakozhatott, s egyik kulcsfontosságú jellemzője volt, hogy a szubjektív mondanivaló elhallgatott a lírában, s helyébe lépett a magyarság megéneklése. A magyar romantikus líra a hazaszeretet csodálatos kifejezése. Szerb Antal írja, hogy a magyar romantikusok férfikorukra kerestek egy szilárd pontot, amiért feláldozhatták szubjektumukat. Ez lehetett a vallás, vagy még inkább a haza.

51 Ennek a múltnak a megéneklését vállalta fel részben Tarkányi Béla. Regéi, balladái a magyar múltban lejátszódott hősi cselekedeteket kutatta fel, s az emlékezéssel a jelennek állított példát. Sajátossága volt azonban, hogy ezeket a műveit is papi hivatása szolgálatába állította. A hősi múlt ábrázolásával nem annyira buzdított, nem vált vezetőjévé, irányadójává népének, hanem inkább erkölcsi példázatot nyújtott. Világos után a magyar irodalom szükséglet maradt. Témája a gyász, a belső leszámolás volt. A hazáért való áldozat, a hősies önfeláldozás, a nép vezetése helyébe lépett a nemzeti, társadalmi, sokszor erkölcsi indulatok és dilemmák megfogalmazása, sőt egyre inkább kiszorul a költészetből a társadalmi kérdés. A Világos utáni időben az úgynevezett népies-nemzeti irányzat egyrészt az osztrák civilizációval próbál szembefordulni, másrészt a nemzeti egységet próbálja fenntartani, amivel persze az osztályok közötti szociális kérdések gondját is háttérbe szorítják, éppen az egység fenntartása érdekében. Ebben a környezetben tehát a legfőbb cél a nemzeti törekvések ébrentartása. A nemzeti érzés ébrentartása nélkül lehetetlen tovább szolgálni a polgárosodás ügyét, a polgárosodás, a művelődés fejlesztése nélkül viszont lehetetlen biztosítani a nemzet fennmaradását. A népies-nemzeti irány kulturális programja a művelt nemzet, a világirodalomban iskolázott nemzeti irodalom ideálja.

52 Tarkányi Béla vallásos költészete nem szolgálta ezt a célt. Tarkányi Béla irodalmi hivatását teljesen papi hivatásának rendelte alá. Lírájának főbb ága - a hazafias tárgyú balladák mellett - a vallás. Költői hitvallását a következőkben foglalta össze: „Az Úr irgalmát mindig zengeni fogom a zsoltárossal, bűnbánatom lesz a bús elégia, a fiúi bizodalom fog felragadni az óda fellengő szárnyaira, erényeim lesznek a győzedelmi énekek, az isteni kegyelem lesz Múzsám, s tetteim összhangzattana teendi a magasztaló ének harmóniáját."

53 Már említetem dolgozatomban, s ez a költői hitvallás alátámasztja azt a tényt, hogy Tarkányi Béla Istent tekintette múzsájának, ihletőjének, s költészetét Isten szolgálatának tekinti, munkájával pedig a római katolikus egyház érdekeit képviselte. Vallásos tárgyú költeményei sokkal inkább papi prédikációkra hasonlítanak. Bevallottan a Biblia volt ihletője, s a legtöbb költeményében tudatosan törekedett bizonyos Igei törvényszerűségek következetes ábrázolására. A már említett A bűnbánó című költemé51 SZERB Antal 1980.335. 52 Köszönetet mondok dr. Varga Pálnak a dolgozatomhoz nyújtott segítségéért. 53 BENKÓCZYEmil 1910. 117. 650