Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Király Júlia: Tárkányi Béla költészete

Arany János verse filozofikusabb, gondolatibb síkon mozog, különösen az utolsó versszakban. Az ő problémafelvetése objektívebb, s több a kétely. Arany János számára ebben a versben Isten csak sejthető, szellemi. Külön választja az ember értelmét a szellemétől, s a gát az értelem. Isten szellemét dicséri, amely fenség és mérhetetlen. Isten Szelleme előtt a költő is tehetetlen, semmivé zsugorodik. „Az ember ... a költő (mily bitang ez a név!) Hitvány koszorúját, reszketvén, elejti És, mintha lábait szentegyházba tenné, Imádva borul le, mert az Istent sejti — "

38 Megfogalmazza az Isten és a földi világ közötti ellentmondás lényegét, ami Isten megismerésének, befogadásának is akadálya. „Lehet-é e szellem az istenség része? Hiszen az istenség egy és oszthatatlan; Avagy lehet-é, hogy halandó szem nézze A szellemvilágot, teljes öntudatban?"

39 Arany számára is elérhetetlen, de vágyott világ Isten Szellemének világa. Csodálja és keresi Őt, ismeri, pontosabban ismerni véli csodáját, mivoltát, de hite kevés, s csak álom, vágy marad a valós közösség. „Évezred hanyatlik, évezred kel újra, Míg egy földi álom e világba téved, Hogy a hitlen ember imádni tanulja A köd pszlopában rejlő Istenséget."

40 Tarkányi Béla Isten-kultusza ennél sokkal egyértelműbb. Tarkányi számára Isten objektív valóság. Nem kételkedik hatalmában О sem, nagyságát elfogadja. Vallásos témájú költeményein azonban erősen érezhető papi hivatásának hatása. Líráját végigkísérve nyomát sem érezzük lelkének, érzelmeinek. Személyes válság, viaskodás, kétség ismeretlen ezekben a költeményekben. Verseinek nagy része dicséret, s az áhítat kifejezése. A Messiás című versében Jézus születését írja meg, s az e fölött érzett örömet ölti lírai formába. A vers ihletője a Biblia, bibliai helyszínek, a dicséretet éneklők Isten emberei. Mind Jézus dicsőségét zengik. Tarkányi lelkében túláradó szeretete és imádata Istene iránt jut kifejezésre ebben a kissé hosszadalmas, szaggatott, bonyolult szerkezetű költeményben. Arany János Dante című ódájában felmerült a szentháromság kérdése. Ezzel Tarkányi is foglalkozik A szent háromság titka című versében. Egészen más oldalról közelíti meg ezt a kérdést. A vers első és utolsó versszaka megegyezik, s elkülönülnek a költeménytől formailag is. Tagadhatatlan tényként szögezi le Tarkányi: 38 ARANY János 1967. 184. 39 ARANY János 1967. 184. 40 ARANY János 1967. 184. 647