Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Király Júlia: Tárkányi Béla költészete

XVI. században a biblia, a prédikációk, az institúciók és az erkölcsnevelő mesék jelentették a vallásos irodalmat. Az irodalom pusztán eszköz volt a vallás szolgálatában, de már megvetette a magyar irodalmi nyelv alapjait. A vallásos irodalom sokáig nem kapott új lendületet. Csak hittani fejtegetések, templomi dicséretek, gyermeki hálaadások születtek. A költészet üres órák időtöltésévé vált, egyfajta mesterkedések, próbálgatások voltak. Az igazi vallásos líra legnagyobb témája a bűntudat. A bűnök elől Istenhez való menekedés a protestáns zsoltáréneklés témája volt. Ezt a protestáns lírát a gyülekezet énekelte közösen. Amikor ez egyéni hangot kapott, személyes, aktuális, csak egyszeri mondanivaló kifejezőjévé vált. Ez a személyesség először magyar nyelven Balassi Bálintnál jelent meg. О a személyes sérelmeivel járult közvetlenül a hatalmas Úristen elé. Az úgynevezett istenes-versek, vagy vallásos tárgyú költészet, amelyek például Balassi műveinek jelentős részét képezik, s Ady Endrénél jelennek meg újra meghatározóan, a lélek válságait fejezik ki, s bennük a költő viaskodik Istennel, s a hit és kétség között vergődő lélek keresi egyensúlyát. A XVIII. századtól szinte eltűnik a magyar irodalomból a világi költők vallási tárgyú lírája. Mégis kiemelek két ilyen jellegű verset az összehasonlítás kedvéért. Berzsenyi Dániel Fohászkodás című verse és Arany János Dante című ódája. Berzsenyi számára Isten az elismert legnagyobb erő, de elérhetetlen számára, az ember számára. „Léted világít, mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet."

33 Arany János soraiból is ez tükröződik vissza. „Csodálatos szellem! egy a mérhetetlen Éggel, amely benne tükröződik alattam! Egy csak a fönségben és terjedetben És mivel mindenik oly megfoghatatlan."

34 Ami Berzsenyit foglalkoztatja, az Isten mindenhatósága, beavatkozása az ember életébe. Pályafutása, az általa befutott pályán maradása mellett Isten jelenlétét kutatja. Isten dicsérete egyes szám harmadik személyű: „Téged dicsőít a Zenit és Nadír ..."

35 ,3uzgón leomol színed előtt, Dicső!"

36 De Isten megmarad számára egy távoli, elérhetetlen oltalomnak, nem jut el a teljes odaforduláshoz, nem kéri Isten beavatkozását. Érzi a zárakat, s elfogadja azt is, ha ezek eltűnnének, helyreállna a kapcsolat Istennel. Berzsenyinek Isten megmarad egy távoli, elérhetetlen hatalomnak. A Fohászkodás végül csak egy sóhajtássá kicsinyül, beletörődő, lemondó sóhajtássá. A költő marad az általa megkezdett úton. „Addig letörlöm könnyeimet, s megyek Rendeltetésem pályafutásain,"

37 33 BERZSENYI Dániel 1986. 98. 34 ARANY János 1967. 184. 35 BERZSENYI Dániel 1986. 98. 36 BERZSENYI Dániel 1986. 99. 37 BERZSENYI Dániel 1986. 99. 646