Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Király Júlia: Tárkányi Béla költészete

ideál mintaképeit keresi a múltban. Ehhez a törekvéshez kapcsolódik Czuczor Gergely, Vörösmarty, Garay sőt még Kölcsey Ferenc is. Annyi bizonyos, hogy Garayt és Czuczort felülmúlja a ballada teljes formájának kialakításában, de némelyre csak ráfogja a ballada elnevezést, s azok valójában csak regeképek, vagy elbeszélő költemények. Tarkanyit azonban inkább csak a történet érdekli, s főleg az abban rejlő alapeszme, amelyet a költemény közben vagy a végén nyíltan ki is fejez. Megszólalásmódjára, elbeszélő modorára jellemző a kihagyásos-epikus előadásmód, több helyen törekszik is a tömörítésre, titokzatosságra. (Honfirab, Gyermeki szeretet) Ezekben a balladákban szükség is van az olvasó-hallgató képzeletére. Ami mindenképpen érdeme Tarkányi balladáinak, az az, hogy a párbeszédeket jól megválasztott helyen és célból használja, s sikerrel tükrözi a tettek hatását, nagyon jól rögzíti a beszélő lelkiállapotát. (Coriolán, A völgy csalogánya) Sajnos csak nagyon ritkán él ezzel a fontos balladai kellékkel. Műveinek kompozícióját is inkább az eszmei mondanivalónak rendeli alá, s talán ezért nem tudja igazán megtalálni a kellő összhangot a ballada drámai, lírai és epikai alkotóelemei között. Balladái történelmi balladák, a kor viszonyaira utalnak, s részei annak a hazafias törekvésnek, amely a múltban kereste ideáljait. Tarkányi derűsebb, hősibb, felemelőbb témákat választott, amelyek rendkívül alkalmasak voltak a kor szellemének tükrözésére. Felfogta kora irodalmának üzenetét, kora szellemiségét. Ennek a témának- agitatív jellegénél fogva - talán megfelelőbb lett volna a lírai megfogalmazás. A 40-es években az is volt az uralkodó műnetn. Azonban a líra túlságosan személyes, s Tarkanyinak a vallásos, egyházi kötelékek nem engedték a túlzott személyes megnyilatkozásokat. Témáját a történelemben megtalálta, agitált, tanítói szándékának mindig hangot adott, de a ballada műfaji sajátosságainak buktatóin csak ritkán jutott át. Epikus költeményei sajnos gyengébbek, mint korának hasonló művei. Nem érezhető bennük igazán Vörösmarty romantikus pátosza, s éppúgy hiányolhatok Arany epikájának nagy értékei: a művészi szerkezet, a finom lélekrajz, a nyelvi tömörség. Tarkányi inkább csak követte — s a külsőségekben utánozta - mintáit, de alig tett kísérletet arra, hogy epikáját egyéni vonásokkal s formákkal képezze ki. A szerkezet gyöngesége és lazasága kiütközik. Többnyire azt tapasztaljuk, hogy nem mélyült el epikai tárgyában, nem törekedett pontos szerkezetre, témáit sokszor nyersen, gondosabb költői alakítás nélkül verselte meg, s túlságosan nagy teret szentelt a papos, prédikációs hangra, a tanulság levonására, erkölcsi intelmekre, refenziókra. 3. Vallásos költemények Lírájának főbb ágai - a hazafias tárgyú balladák mellett - a család és a vallás. A vallási témához éppen azért fordulhatott, hogy erőt, bátorítást meríthessen Istenbe vetett hitéből a további küzdelemre. Papi hivatala - ugyanúgy, mint például Tompa Mihály esetében — egész irodalmi munkásságát áthatja. Papi pályája kettős hatással volt költészetére: nem egy vallásos tárgyú és papi hivatalával kapcsolatos verset írt, másfelől a papi hivatás gyakorlásával együtt járó prédikációs hang is befolyásolta költészetét. Érdemes nagyon röviden kitekinteni a magyarországi vallásos líra alakulására. A reformáció idején új emberideál fogalmazódott meg: az autonóm személyiség. Ez az embertípus, akit többé már nem a tekintély tisztelete tart meg a hitében, hanem személyes meggyőződése. De a szellemi élet továbbra is a vallásosság függvénye maradt. A 645