Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Gyulai Ferenc: Kompolt 15. számú lelőhely növénymaradványai a hazai italkészítés legkorábbi (rézkori) közvetett bizonyítékai

tosabb kultúrnövényévé vált. Már a nagyon korai időkből megtalálni a hatsoros (pelyvás és csupasz) kultúr formát (Tell Abu Hureyra akeramikus rétege).

9 Ali Kosh tell telepén (i.e. 7000) előbb csak a kétsoros árpa, majd i.e. 6000-től ugyanitt már a hatsoros csupasz árpa is előfordul.

1

» Az árpa legkorábbi hazai előfordulása a balkáni kapcsolatokkal rendelkező Körös kultúra telephelyeiről ismert. ' ' A telepásatások (Hódmezővásárhely-Gorzsa, Röszke-Lúdvár, Szarvas-Szappanosi dűlők, Szeged-Gyálarét, Battonya-Basarága) során előkerült növénymaradványok a gabonafélék megtelepedésére és terjedésére utalnak. Elsősorban pelyvás búzafajokat, az alakort és a tönkét, valamint az árpát termesztették. Ezek java részben paticsokban, kerámiákban található lenyomatok és csak kisebb hányadukban szemtermés. A középső és késő neolitikus lelőhelyek növénylelet anyagban sokkal gazdagabbak. A tiszai kultúra lelőhelyeinek (Battonya-Parázstanya, Tiszapolgár-Csőszhalom) növénytani anyagából letelepült, szorgalmas, kalászosok (alakor, tönké, két- és hatsoros árpa) és konyhakerti növények (lencse, szegletes lednek, borsó) termesztésével foglalkozó népességre következtetünk. Igaz ugyan, hogy Szegvár-Tűzköves lelőhelyen csak paticsból ismerünk növényi lenyomatokat, de itt is megtalálni (közelebbi meghatározás nélkül) a búzát. A késő neolitikum időszakából származó tiszai-herpályi-csőszhalmi, berettyóvölgyi teli telepek (Berettyóújfalu-Szilhalom, Berettyóújfalu-Herpály) növénytani leletanyagában valamennyi, a tiszai kultúránál már említett kalászos növényfaj előfordul, bár a berettyóújfalui leletek között nem található meg a lencse, és a lednek is csak Lathyrus sp.-ként van leírva. '

2 3.2. Gyűjtögetett növények (vad gyümölcsök) Húsos som (Cornus mas L. ): 204 db ép, szenült mag és 106 db szenült mag töredéke (ami ca. 10 db ép és egész csonthéjnak felel meg). A csonthéjak kivétel nélkül szenültek, keskeny elliptikus alakúak, felületükön barázdákkal. A húsos som areája Nyugat-Ázsiától - a Kaukázuson, Ukrajnán, Moldávián keresztül Közép-Európán át Dél-Európáig húzódik. Csonthéjas bogyóját, azaz gyümölcsét már az őskorban élvezték. Bizonyítékul szolgálnak az észak-itáliai cölöpépítményekből származó somleletek.

13 Több mint 16 itteni lelőhelyen (Lagozza, Casale, Peschiera, Castione, St Ambrogio) mutatták ki. Thüringiában, a vonaldíszes kerámia kultúra időszakából is kimutatták.

14 A svájci Steckbornban, a Laibach-i mocsár lelőhelyen is megtalálták.

15 Törökországból már a Nevali Cori kerámia előtti neolitikus időszakában előfordul csonthéja.

16 A görögországi Nea Nikomedeia

17 és Sitagroi neolitikus lelőhelyeiről,

18 a bulgáriai Malyk 9 HILLMAN, G. С 1975. 10 HELBAEK, H. 1969. 11 v.o. HARTYÁNYI B. - NOVÁKI Gy. - PATAY Á. 1968., HARTYÁNYI B. - NOVÁKI Gy. 1974., FÜZES M. 1990. 12 HARTYÁNYI B. - SZ. MÁTHÉ M. 1980. 13 NEUWEILER, E. 1905, 114-116. 14 SCHULTZE-MOTEL, J. - GALL, W. 1994. 15 WERNECK, H. L. 1961, 116. 16 PASTERNAK, R. 1995. 17 van ZEIST, W. - BOTTEMA, S. 1971. 18 RENFREW, IM. 1973. 61