Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Gyulai Ferenc: Kompolt 15. számú lelőhely növénymaradványai a hazai italkészítés legkorábbi (rézkori) közvetett bizonyítékai

Preslavetz,

19 ugyancsak neolitikus és a szerbiai Kakanj StarÖevo kultúrába tartozó telepéről is ismert.

20 Ezek a neolitikus som leletek szenültek. Tojás alakúak, csúcsuk tompa, alapjuk lekerekített, felületükön négy, néha valamivel több barázda húzódik. Áttekintve a hazai őskori feltárások növényleleteit, számos bizonyítékot találunk arra vonatkozóan, hogy az őskori ember táplálkozásának változatosabbá tétele érdekében az őt körülvevő területekről szívesen gyűjtögette, esetleg lekvárnak, italnak (szörp/bor?) el is készítette a vitaminokban gazdag erdei gyümölcsöket és bogyókat. A legkorábbi hazai som maradványok a neolitikumból származnak: Battonya-Basarága Körös kultúrához sorolt gödréből

21 és Battonya-Parázstanya tiszai kultúra lakótelepéről

22 és csonthéjai megtalálhatóak a neolitikus eddig ismert lelőhelyeken.További, bronzkori som maradványok: 1967-ben Jászdózsa-Kápolnadomb a bronzkori, füzesabonyi kultúrába tartozó lakótelepén egy díszített katlantűzhely törmelékei között 12 db kissé puffadt, szenült húsos som magvakat találtak.

23 A lengyeli őskori telep növénytani leletanyagában Deininger, I. (1885-1890) többek között somot is talált. 1995-ben magunk is találtunk 3 db szenült som csonthéjat Ikrény rézkori lelőhelyének növényi leletanyagában.

24 A 3-6 m magas fa, vagy bokor skarlátpiros és fényes, savanykás ízű húsos termését Délkelet-Európában, Kisázsiában (de hazánkban is) nyersen, cukrozva lekvárnak/szörpnek főzve fogyasztják. Csonthéjait már az észak-olasz cölöpépítményekben megtalálták. A középkor óta ültetik. Fája tömör, jól munkálható, keresett.

25 Ethnobotanikai kutatások szerint termését Oroszországban a napon szárítják, Franciaországban mézben, vagy cukorban tárolják, vagy zselét készítenek belőle. Italokat is készítenek belőle: szöipöt és bort. Észak-Görögországban (Sitagroi) somból édes bort erjesztenek. A rómaiak is kedvelték az ilyen bort, sőt valószínűleg már az őskoriak is.

26 Mivel gyümölcse kevés pektint tartalmaz, lekvárja csak hosszú főzés után készül el. Amennyiben zöld, még éretlen gyümölcsét ecetbe teszik, és azt babérlevéllel, továbbá édesköménnyel ízesítik, úgy a som olajbogyóhoz hasonló ízt nyer.

27 Mogyoró (Corylus avellana L. ): 114 db szenült héj töredéke (cca. 11 db egész makk). Annak ellenére, hogy a makkok erősen sérültek és hiányosak, kopott és töredékes termésfalain (egyik sem nagyobb 6 mm-nél) felismerhetők a faji bélyegek, a hosszanti finom bordák. Feltehetően spontán eredetű, gyűjtögetett gyümölcs volt. A mogyoró géncentrumának Mándy a Kaukázus, Kis-Ázsia és a Balkán vidékét tartja.

28 Egész Európában gyakori, síksági-hegyvidéki, közép-európai (mediterrán) QuercoFage tea faj. Erdeinkben, cserjéseinkben közönséges, gyakran állományalkotó.

29 Fényben gazdag keverékerdők kedvelője.

30 19 POPOVA, T. - BOZILOVA, E. 1992 20 RENFREW, J. M. 1973. 21 FÜZES M. 1990. 22 HARTYÁNYIB. 1988/89. 23 HARTYÁNYI B. - NOVÁKI Gy. - PATAY Á. 1968., HARTYÁNYI, B. - NOVÁKI Gy. 1974. 24 Gyulai F. publikálatlan adata, a leletek az MTA Régészeti Intézetében vannak. 25 DANERT, S. et al. 1981, 153.). 26 RENFREW, J. M. 1973. 27 HELM, M. H. 1982,66. 28 MÁNDY Gy. 1971. 29 SOÓ R. - JÁVORKA S. 1951., SOÓ R. 1980., SCHERMANN Sz. 1966. 30 JACOMET, S. - BROMBACHER, Ch. - DICK, M. 1989. 62