Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Viga Gyula: Néhány adalék a Közép-Tiszavidék hagyományos árucseréjéhez, különös tekintettel Tiszafüredre

A szálakon érkezett a Tiszán a Felső-Tiszavidék, a Tiszahát gyümölcse, főleg almája is, ami leúszott egészen Szegedig.

30 A kofák Füred alatt, Abádszalóknál vagy Poroszlónál vásárolták fel a gyümölcsöt, s onnan szekéren szállították tovább. Nem nemes gyümölcsfajták termésére kell azonban gondolnunk: „Nem ótott fa volt az egy sem! Savanyú alma volt, de jó volt az akkor a parasztembernek, mert alma nem termett még ennyire itt."

31 A trianoni határok megvonása után már csak rövid időre, a bécsi döntések után volt jelentősége a tiszai hajózásnak. Megváltozott azonban a korábbi ízlés is, s más gyümölcsfajtákat, más fogyasztási szokásokat honosított meg a vidék kiterjedő gyümölcskultúrája is. A századunkban megformálódó szőlő- és borkultúra mellett a Közép-Tiszavidék borból behozatalra szorult. Különösen az ünnepekre, főleg lakodalomra hozták a bort: a füredi kocsmárosok főleg Bogács környékén, a Bükkalján szerezték be az általuk mért borokat. Mezőkövesden lerakata volt a bükkalj i boroknak, nagy tételben ott is lehetett vásárolni a második világháború előtt. De a Mátraalja bora is kelendő volt: pl. Gyöngyösvisontáról szállítottak. A parasztemberek olykor maguk is elmentek bort „venni" az említett borvidékekre: pl. Eger környékén az 1930-40-es években, még a háború után is 1 kiló búzáért adtak 1 liter bort. Felraktak a szekérre 10 mázsa búzát, s hoztak haza 1000 liter bort, amit akár el is mértek a környező falvakban. A Mátraalja borvidékét jelentős volumenű gazdasági kapcsolat fűzte Szolnok megye településeivel: különösen Gyöngyös környékének bortermelő falvai látták el a Jászság és a Nagykunság településeit.

32 Lényegében erre a kapcsolati láncra fűzhető fel a KözépTiszamente is, kifejezve a síkvidék és az Északi-középhegység elődombsága közötti gazdasági érintkezés jelentőségét. * * * A vándoripar jellegzetes művelői, a drótosok, drótos tótok rendszeresen megfordultak vidékünkön, Tiszafüred utcáin is. Az itt is közismert nagy vászonfazekakat drótoztatták velük leginkább, ha az meghasadt. Az iparos az utcán kiabált: dró"V. Dró

u

tozni, fó'tozni! Elevenen él a drótos alakja a folklórban. „Ne rosszalkodj, mert jön a drótos oszt odaadunk neki!" - ijesztették a gyerekeket. A gyerekek a drótost ugratták: van-e verébre való patkója? A vándor drótosok életmódját sajátos kis történetbe ágyazva mesélte el tiszafüredi adatközlőm, aki a történet elmesélésében az idegenes nyelvet is igyekezett utánozni.

33 „A drótos tót gyakran járt. Akkor még nem hajították el az edényt, ha egy kicsit megrepedt! Szegényebb világ volt az! Jobban megbecsültek mindent. Van is egy ilyen tréfa a drótos tótokról. Valaki mesélte, mikor még munkába jártam. Két drótos - mert ezek a Felvidékiül jártak, ilyen tótok voltak -, két tót összetalálkozott. Nem ismerték meg egymást, mert azok lejöttek tavasszal, oszt akkor ősszel mentek vissza: egyik erre ment, a másik meg arra. Összetalálkozik így kettő, aszongya: - Nem láttad az enyim svagert? Aszongya a másik? - Hát kinek vagy a tied svager? 30 BÁLINT Sándor 1977. II. 8.; A vízi gyümölcsszállításról összegzőén: VIGA Gyula 1986. 184185.; lásd még VIGA Gyula 1990. 100-111. 3 1 Monoki István, szül. 1907. ; HOFER Tamás 1950-ben Tiszaigaron gyűjtött adatokat & fűzfa alma tutajon való szállítására. Etimológiai Adattár 4092. 32 SZMNA, Damjanich Múzeum Adattára 737-770. 33 Tóth József, szül. 1910. 445