Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Viga Gyula: Néhány adalék a Közép-Tiszavidék hagyományos árucseréjéhez, különös tekintettel Tiszafüredre

- Hát, aszongya, az Androvics! - Hát én meg az Andró vagyok! Szerbusz svager, honnan gyüssz? - Onnan felülrül! - Mennyországbul? - Pokolbul, aszongya Trencsánbul! Annyira külön utakon jártak, hogy nem is találkoztak." Jól emlékeznek az üveges tótokra is, akik még a második világháború után is jártak, a hátukon fakeretben cipelve a táblaüveget.

34 * * * Összegezve megállapítható, hogy a nagy múltú Tisza menti mezőváros, Tiszafüred hagyományos kereskedelme éppen sokféleségében, differenciáltságában tükrözi vissza a táj és a település sajátos helyzetét és kisvárosi jellegét. A Tisza vízi forgalmát egyre inkább kiváltó szárazföldi szállításban és kereskedelemben indukált helyzeti energia a kézműipar és a lokális társadalomfejlődés révén igen hamar helyi energiáknak adja át a szerepét a polgárosodás folyamatában, s a település kézműipara és kereskedelme válik az árucsere meghatározó elemévé. Kézműipari javakkal látja el Füred a kiterjedt legelők, a nagyállattartásra berendezkedett tanyák és állattartó szállások népét is, ugyanakkor a mezőgazdaság javait, különösen a legnagyobb gazdasági hasznot adó nagyállatokat értékesíteni - éppen a helyi kereskedelem adottságai miatt -, csak a hagyományos vásárok, különösen állatvásárok szerkezetében lehetett. Ez adta meg a sokadalmak jelentőségét a kereskedelmi hálózat kiépülése után is. A javak cseréjének, a kereskedelemnek ez a jellegzetes „kétarcúsága" megfelel a polgárosodó parasztság gazdasági igényeinek is: meghagyva a választás lehetőségét az értékesítésben és a beszerzésben egyaránt. Sok helyről, sokféle formában, sok fajta kereskedelmi cikk érkezik és kel útra, erőteljesen differenciálva a tárgyi ellátottságot is. Megítélésem szerint a hagyományos árucsere és a kisvárosi kereskedelem kettőssége nem egyszerűen jellemzője a polgárosodó parasztság, ha úgy tetszik a kisvárosi parasztpolgárság műveltségének, hanem gazdasági meghajtója, szervező ereje is, s az ezekben való részvétel differenciálja az egyes családi üzemek gazdasági esélyeit is az 1920-30-as esztendőktől. Egészen sajátos gazdasági formáció ez, amit erőteljesen be kell építenünk a XX. századi paraszti műveltség, különösen a mezővárosi műveltség vizsgálatába. IRODALOM BAKÓ Ferenc 1992 Kézművesség egy alföldi faluban. Tiszaigar 1949-1950. Eger BARNA Gábor 1988 A tutajozás kulturális jelentősége a Közép-Tisza és a Hármas-Körös mentén. Ethn. XCIX. 189-212. BÁCSKAI Vera - NAGY Lajos 1984 Piackörzetek, piacközpontok és vásárok Magyarországon 1828-ban. Budapest 34 Összegzőén: PETERCSÁK Tivadar 1981. 436-451. 446