Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Viga Gyula: Néhány adalék a Közép-Tiszavidék hagyományos árucseréjéhez, különös tekintettel Tiszafüredre

A parasztember olykor csak felvitte megmutatni a vásárba a jószágot: nem akarta feltétlenül eladni, inkább csak kíváncsi volt az árára, hogy mit ígérnek érte. Ha sütötte a talpát a dolog, szüksége volt a pénzre, akkor adta olcsón is. A szegényebb csak egy-egy jószágot adott el, amivel nem dolgozott: egy borjút vagy üszőt. Adták-vették a fiatal igás jószágot, mások inkább egyéves borjúkat adták el, illetve olyat vásároltak meg: tartották egy-két évig, amíg vemhes lett, aztán a szaporulata már pénzt hozott. Volt, aki eladta nyár végén a megtermett gabonát, az árából jószágot vett, s azt tartotta egy-két évig, aztán értékesítette. A jó gazdák maguknak nevelték az állatot, ők is tanították be, nem szívesen vették azt meg kéz alól. Különösen vonatkozik ez a lovakra, illetve csikókra, amiket kézhez idomítani külön tudomány volt, s a szép és kezes jószág pedig dicsérte a paraszti közösség szemében a jó gazdát. Különösen nagy számban keltek el vágóba a hízott magyar marhák, amelyek még nem voltak ritkák a második világháború előtt, s húsukat sokkal jobban kedvelték a tarka fajtákénál. Számosan vásároltak gyengébb marhát, amit aztán kicsit megjavítva adtak el vágásra. Az egri, gyöngyösi és miskolci hentesek által felvásárolt vágómarhát hajcsárok hajtották el a vágóhidakra. Ezek szegény emberek voltak, akik abból éltek, hogy a csapatokba állított vágó-állatot elhajtották. Jellegzetes alakjai voltak az állatvásároknak a kupecek is. Adták-vették a jószágot, vásárról vásárra jártak, némi haszonnal adva tovább szerzeményeiket. Egyik-másik némi kis vagyonra is szert tett: híres volt pl. Tiszafüreden a két háború között Jóvér András, aki főleg jó csikókat vett remondának, vagy Váci Károly, aki egy kis földet ragasztott magának az állatok közvetítő kereskedelméből. Soltész György főleg sertések felvásárlásával foglalkozott, s Egerbe hajtotta azokat vágóhídra. Számosan emlegetik Flamm Dezső zsidó kupecet is, akivel kapcsolatban - általában is hangsúlyozva az állatkupecek trükkjeit különösen sok bizonytalan minőségű állat eladására emlékeznek. „Itt volt a Flamm Dezső, zsidó kupec volt, az is egy lúkolera vót, az is adta-vette a rossz lovakat. Egyszer szemtanúja voltam! Mentünk a vásárba, volt egy ló, amire nem lehetett rátenni a szerszámot, közel sem lehetett menni hozzá. О is csak távolról hányta rá a szerszámot. No, elmentünk Dormándig, ott Suminál megháltunk. Apámmal voltam, de ott volt a Dezső is. Hárman voltunk, de reggel kért Flamm Dezső négy féldeci nagyon jó pálinkát. Mondom neki: - Csak hárman vagyunk, te bolond! - Hát a Bözsikének? - mert annak hívták a lovat! Hozott a zsebében Dianas üveget, abba öntötte bele a féldecit egy csepp tölcsérrel. Mondom neki, hogy: - Miért fizetel nekünk, mikor mi hoztunk az apámmal pálinkát? - Azért komám, mert egy kis segítségre lesz szükségem! Állj bele a jászolba. Beleálltam a jászolba, mondta, hogy fogjam meg jól a ló fülit meg az orrlukát, az apám meg fölfogta a ló mellső lábát! О meg a ló balfülibe belétöltötte a pálinkát, de úgy, hogy egy csepp se jött ki. Összedörgölte a ló fülét, mondta: - Na, ennek szagolhassák még a seggit is, úgyse érzik a szagát! Mert ha beleszagolt a ló szájába a paraszt, mindjárt tudta, hogy le van itatva! De ezt nem tudta! No, alig tudtuk a lovat megfogni! Mondom neki, hogy - Meddig tart ez, te Dezső? - Aszongya: -Amíg hazaviszi a paraszt, addig megtart komám! Hát megyek másnap a vasboltba, látom itt a sarkon, hogy Bözsikét hozza a paraszt! — Nem tudom, hogy hol lakik ez a Flamm Dezső? - Mondom, mi a baj? Itt lakik mindjárt! - Hát tudja, megvettem ezt a lovat tegnap Erdőtelken, de olyan vad, hogy nem lehet még enni adni se neki! Visszahoztam, hogy a családom ne tegye tönkre! -No, akkor elköszönhet a fele pénzitől, mondom! - Nem bánom én! - Találkoztam a Dezsővel, az meg mondja, hogy keresett 100 pengőt a bolton. 220-ért vette a lovat, de sokat keresett vele, mert többször is eladta így!"

14 14 Pallagi Imre, szül. 1907. 440