Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Viga Gyula: Néhány adalék a Közép-Tiszavidék hagyományos árucseréjéhez, különös tekintettel Tiszafüredre

A vásártér kiterjedéséről és az árusok elhelyezkedéséről két adatközlőmet idézem: „Hatalmas nagy vásárok voltak Füreden régebben. Ott árultak mindent. Két nagy sorban voltak az iparosok kirakodva. Nyári vásárokon dinnyét árultak. Nagy kiterjedésű volt a vásártér, ahol a szülőotthon van, attól kifelé végig az volt; 4—5 hold biztos volt a területe. Külön voltak az állatok: malacvásár ott volt, ahol a szülőotthon van. A marhavásár meg a lóvásár a poroszlói út felől volt. Az állatvásárok be voltak kerítve is. A kirakodóvásár meg erről volt, a város felé. A cédulaáras ott állt a kapunál — a marhavásárnak is volt sorompós bejárata. Bódék voltak a poroszlói útfélen, voltak italmérések is."

11 ,Állatvásár az minden hónap első csütörtökjén volt. Az állatvásártér a vasút felé volt, onnan kezdve, ahol most a Szülőotthon van, a Lipcseiek kertje volt a határ, ahol most a fürdő van, s ment egészen ki a poroszlói útig, emez oldalon pedig a benzinkútig. Jobbról, az út mentén, ahol most az emeletes házak vannak, ott volt a kirakodóvásár. Mindkét oldalon gyalogjárda volt. Ott voltak a bal oldalon a bazárosok, a jobb oldalon pedig a mesterek: szabó, asztalos, kalapos. Ahol most a Szülőotthon van , ott volt a disznóvásár, körül volt kerítve drótkerítéssel. Mellette volt a marhavásár, az korláttal volt körülvéve, a legvégén volt a lóvásár. Elég nagy területek voltak ezek, rengeteg jószág volt."

12 A tiszafürediek vásározási szokásait és kapcsolatait nagyban meghatározta - amint erre fentebb utaltam már -, hogy helyben sok iparos volt, akik mind kivonultak a portékáikkal a sokadalomba is. így a helybeliek máshová leginkább csak állatvásárba jártak el, meg az iparosok holmiját fuvarozták más települések vásáraira; a kézműves termékeket leginkább helyben szerezték be. A parasztok csak olyan távolságra mentek vásárba, ameddig a lovat egy nap alatt el lehetett hajtani. Távolabb jártak a fuvarosok az iparosok ládáival, de akkor megszálltak útközben. „Nagyobb távolságra nem lehetett menni Törökszentmiklósnál, mert onnan már kora délután indulni kellett, hogy sötétedésre hazaérjünk, még nyárban is."

13 A fürediek főleg Egyekkel, Nagyivánnal voltak állandó kapcsolatban, inkább a Hortobágy felé, Kócsfelé; Túl a Tiszán már nem igen. Ritkán mentek el állatvásárba Mezőkövesdre, Füzesabonyba, gyakrabban Abádszalólaa, Poroszlóra, Hortobágyra, Tiszapolgárra, ritkábban Debrecenbe, Karcagra, Madarasra, Püspökladányba. Csak lovat, tinót, ökröt venni mentek el más vásárba; ha lovat vettek, azon jöttek haza, ha szarvasmarhát, akkor lábon hajtották haza a jószágot. A füredi vásárok főleg a Közép-Tiszavidék népességét vonzották, de jártak oda egriek is, árusok pedig egészen Miskolc és Debrecen távolságából. A tiszafürediek vásározásának középpontjában az állatok adásvétele állt: gazdasági haszonra váltva a bizonytalansággal teli paraszti állattartás szorgalmas munkáját, az új állat megvételével pedig új gazdasági ciklust nyitva meg. Az adatközlők mind hangsúlyozzák, hogy a jó gazdának nem kellett kihajtani a jószágot Tiszafüredről: azoknak hírük volt, helyben keresték fel őket a kereskedők és más vásárlók. Az állatvásár többféle célt szolgált a paraszti üzemek gazdasági stratégiájában. Az állatok eladásának fő időszaka a tavaszi és az őszi vásár volt: a nyári sokadalom nagy melegében csak lejárta magát a jószág, se nem evett, se nem ivott, télen meg nem szívesen jöttek el messziről a vásárlók. De a tavasz és az ősz volt a legideálisabb a parasztüzem éves menetrendjében. 11 Pallagi Imre, szül. 1907. 12 Tóth József, szül. 1910. 13 Pallagi Imre, szül. 1907. 439