Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Petercsák Tivadar: Bárd, fejsze, fűrész. A fakitermelés eszközei

tálatokon alapultak.

7 Mária Terézia a Helytartótanács útján a technikai haladást és a fával való takarékosságot kívánta elősegíteni azzal, hogy 1771-ben a fadöntésnél fejsze helyett a fűrész elterjesztését javasolta. Mivel ez az első ismert adat a fűrész használatának szorgalmazásáról, érdemes szó szerint idézni a latin eredeti magyar fordítását: „...Mivel nyilvánvaló, hogy a fák kivágása és feldarabolása nagyobb fűrészek vagy fafűrészek segítségével sokkal hasznosabb és különösen eredményessé válik, mint ha ugyanazokat fejszékkel vágják ki és darabolják fel, és a fák kivágásának és feldarabolásának ez a módszere rövidesen többnyire nem haszon nélkül kerül bevezetésre más örökös német tartományainkban, ám egyedül a mi királyságunkban Magyarországon a fák kivágását és feldarabolását kevésbé gazdaságosan még mindig mindenütt fejszék által gyakorolják és tartják hasznosnak. Ezért javasoltuk végül is kedvességteknek és hüségteknek megvalósítani azt, hogy a királyság megyéi, csakúgy mint városai és különálló portákkal rendelkező járásai ösztönözni tudjanak arra, hogy a fák kivágásának és feldarabolásának nem a fejszék, hanem a nagyobb fűrészek vagy fafűrészek általi módját mint hasznosabbat és inkább eredményest mindenféleképpen törekedjenek bevezetni."

8 A fűrész elterjesztését II. József is fontosnak tartotta, és ezzel az Erdély részére 1781-ben kiadott erdőrendtartás két pontja is foglalkozott: „9. A hol fa dolgában nagyobb szükség vagyon, ott a fejsze helyett, a mely inkább fa hasogatni való, fűrésszel kell élni ... 17. Hogy ha továbbá a fejsze helyett fűrésszel vágatik a fa, mind a munka könnyebb, mind a fában sokkal több haszon lesz, mert midőn a fák vágattatnak, darabonként a forgács szélyel szökdesvén, sok semmiben mégyen és vész el belőlük."

9 A fejszével történő favágáskor az is nagy pazarlást jelentett, hogy a fatörzset nem a föld közelében, hanem a kézi fakitermelésnek kényelmesebb derékmagasságban vágták ki. Ezért fontos követelményként jelent meg a XVIII. század végétől, hogy a törzseket közvetlenül a föld felett vágják ki.

10 Az egri püspöki erdők prefektusa már 1792. április 5-én említi erdővédelmi javaslatai között, „... hogy rendes erdő neveltethessen, szükséges ... a tőkéket tövöknél ki vágni, mivel most két három lábnyi magasságúak."

11 A fűrész elterjesztését szorgalmazó központi javaslatok hatására az ország különböző tájainak uradalmaiban csak a XIX. század elejétől kezd lassan megjelenni az új eszköz. A távoli hegyközi Radványban 1809-ben említik a „Nagy Erdői fűrész"-t.

12 A diósgyőri koronauradalom 1812-ben azzal segítette elterjesztését, hogy a fürésszel dolgozó favágóknak több bért fizetett.

13 Az uradalom 1815-1818. évi üzemtervében az erdészeknek kiadott utasításban is szerepel: „Oda kell hatniok, hogy a munkások a döntésben a fejsze helyett a fűrészt használják."

14 A Felső-Garam vidékén az 1830-as években kezd7 KOLOSSVÁRY Szabolcsné 1975. 26-27. 8 TAGÁNYI Károly 1896. II. 138. sz. oklevél. A fordítás Újvári Csaba munkája. Segítségét ezúton is köszönöm. 9 TAGÁNYI Károly 1896. II. 168. sz. oki. 10 MAGYAR Eszter 1993. 156. 11 Heves Megyei Levéltár XII-3/a. 325. Cl. I. Fasc. 2. No. 363. B. 9. 12 Országos Levéltár Károlyi Levéltára. Lad. 87. No. 84.27. 13 HOM. NA 1763. Mádai Gyula gyűjtése. 14 SZILAS Géza-KOLOSSVÁRY Szabolcsné 1975. 158. 424