Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Bánffy Eszter–Bíró Katalin–Vaday Andrea: Újkőkori és rézkori telepnyomok Kompolt 15. sz. lelőhelyén

den bizonnyal fontos jelzés. Azt a jelenséget tükrözheti, hogy ez a vidék- két, egymástól gyökeresen eltérő tájegység — találkozása fontos összekötő szerepet játszhatott az egyes régiók - az Alföld és az északi hegyvidék - kereskedelmi útvonalainak alakulásában. Az ilyen kulturális és kereskedelmi „csomópontok" kutatása fontos a következő, kialakuló korszak fejlődésének megértésében is: ez ebben az esetben a késő újkőkori, teli-építő Tiszai-kultúra. Rézkor: A lelőhelyről származó rézkori leletek egy időhorizontba, a középső és a késő rézkor határába keltezhetők. A leletek ismertetése előtt megjegyeztem, hogy a kétféle technikával készült agyagedények töredékeiről van szó, amelyek egyben más-más edénytípusok anyagául szolgálnak. Egyrészt jelen van egy jól iszapolt, jól kiégetett, polírozott külső és belső felületű, szürkésbarna kerámia, elsősorban tálak (13. kép 12., 9. kép 2.) és kisebb, bikónikus edények töredékei (13. kép 4.). Másrészt pedig a nagyobb, széles szájú fazekakra, tárolóedényekre jellemző az igen durva kavicsos és cserepes soványítás, az egyenetlen felület, amelyet az edény vállától lefelé gyakran még külön rákent agyaggal durvítanak (8. kép 2., 4., 12. kép 15.). Ezeken az edényeken megfigyelhető az ujjbenyomkodásos lécborda-dísz, és a perem felszínének ujjbenyomásos díszítése is (6. kép 4., 8. kép 3.). Ehhez a „készlethez" hatalmas, az edény vállán elhelyezett szalagfülek tartoznak (13. kép 11.), de előfordul az ún. alagútfül is (9. kép 7.), (ráadásul függőlegesen kannelúrázott formában is - 10. kép 3.), valamint egy kisméretű csészefajta, amelynek egy füle lehetett (13. kép 8.). Ennek a leletanyagnak, noha nyilvánvalóan zárt leletösszefüggésekből származik, az összetartozása magyarázatra szorul. Ezen a vidéken, az Északi-középhegység és az Alföld találkozásánál, a Tárna folyó völgyétől még keletre is ismeretes a középső rézkori Ludanice-kultúra lelőhelye, amelynek alapján feltehető, hogy Kompolt környéke még e késő Lengyeli-kultúrával rokon népcsoport szállásterületének keleti peremvidékéhez tartozott.

14 Leletanyagunk egy része, pl. a jól iszapolt, szürkésbarna, simított bikónikus tálak (13. kép 12.), a váll törésén elhelyezett plasztikus díszek, bütykök (14. kép 2.,13. kép 4.) vagy éppen a Lengyeli-Balaton-Lasinja és Ludanice kultúrákban igen kedvelt nyéllyukas agyagkanalak (10. kép 1., 9. kép 5.) jelenléte mindenképpen a Ludanice kultúra reminiszcenciája. Ugyanakkor látni kell, hogy a leletanyag másik része már a következő nagy horizont, a Bolerázi-csoport felé mutat. Bolerázi jellegű leleteket először az ötvenes évek végén sikerült elkülöníteni a késő rézkort jelentő nagykiterjedésű Badeni horizontból,

15 nem sokkal ezután pedig Magyarországon is sok lelőhelyét ismerték föl, elsősorban dunántúli terepbejárások nyomán.

16 A morvaországi Jevisovice Cl-gyel egykorúnak tartott kerámia fő jellegzetességei a következők: magas, széles szájú fazekak, fül nélkül vagy a vállon elhelyezett nagyméretű szalagfüllel, egyfülű korsó, kisméretű, egyfülű S-profilú csésze, széles szájú, bikónikus tálak konkáv felső résszel, alagútfülek, függőleges átlyukasztás az edény oldalán. A díszítésre jellemző a perem alatti lécborda-dísz, amely általában három soros, a váll alatti rákent agyaggal durvított felület, a függőlegesen kannelúrázott szalagfül, a tálak belső peremének finom kannelúrázott díszítése és a Bolerázi-csoport egyedi jellegzetessége: a sűrűn bekarcolt, fenyőág- vagy halszálkaminta az edények külső felületén. 14 SZ. KÁLLAY Ágota 1988. 1990. M. Zsuzsanna VIRÁG 1995. 15 Evzen NEUSTUPNY 1959. Viera NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1964. 16 TORMA István 1969. TORMA István 1973. 36