Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)
Bánffy Eszter–Bíró Katalin–Vaday Andrea: Újkőkori és rézkori telepnyomok Kompolt 15. sz. lelőhelyén
A fentiekből kitűnik, hogy Kompolt 15. lelőhely rézkori anyagában a bolerázi csoport sok jegye fellelhető, ugyanakkor azonban jelentős különbségek is akadnak. Először is Kompolton hiányzik a kannelúra a csészék hasán és a tálak belső peremén. A nagyméretű tárolóedények perem alatti ujjbenyomásos lécborda-dísze itt nem három, hanem mindig csak egysoros formában fordul elő, és egyetlen edénytöredéken sincs halszálka-minta. Nyilvánvalóan a fontos bolerázi formai és díszítési jegyek, valamint a ludanicei reminiszcenciák azt jelzik, hogy itt a középső rézkorinál későbbi, a bolerázinál azonban korábbi leletegyüttesről van szó. Fontos megjegyezni, hogy a Kompolti leletanyag nagy valószínűséggel korábbinak tartható még a híressé vált — és egyébként földrajzilag igen közeli — gyöngyöshalászi leleteknél is, hiszen ott már előfordul a halszálka-dísz és a tálak belső peremén, valamint a csészék hasán megjelenik a kannelúra is (a gyöngyöshalászi anyagot, melyet először Szabó J. J. közölt 1982-ben, Nemejcová-Pavúková Boleráz Ia-nak, azaz az általa legkorábbinak tartott Bolerázi anyagnak ítéli, Kalicz N. azonban ennél valamivel korábbra, a Proto-bolerázi időszakba helyezi). 17 A megoldást - legalább részben - pontosan a Kalicz Nándor által nemrégiben elkülönített proto-bolerázi horizont adhatja. 18 A Dunántúl javarézkori anyagát finomabb beosztásokba helyezve úgy gondolta, hogy a korábbi Balaton-II-III leletanyagot immár nem tartja egységesnek, 19 hanem az eredetileg a III. fázisba tartozó lelőhelyek egy részét a Furchenstich-horizontból leválasztva, a Furchenstich-Hunyadihalom-LaCnany-Bají-RetzGajári időszak és a korai Boleráz közé helyezi el az új, Protobolerázi horizontot. Kalicz idézett művében elsősorban dunántúli lelőhelyek anyagának alapján a következő jellemzést adja erről az átmeneti horizontról: „Élesen profilált tálak, tölcséresen kihajló peremmel; cilindrikus nyakú gömbös edények peremből kiinduló füllel; szélesszájú fazekak ujjenyomásos peremmel és gyakran ujjbenyomásos lécbordadísszel a perem alatt, rövid szalagfüles amforák...; a tálak belső peremén finom, alig észrevehető kannelúrázás is megjelenik; valamint előfordul a finom Furchenstich díszítés is". 375. oldal. Kalicz N. a díszítést inkább a középső rézkorra tartja jellemzőnek, így elsősorban az edényformákat tudja a Bolerázihorizonthoz kötni. Kalicz Nándor idézett cikkében elsősorban a dunántúli lelőhelyekre összpontosította figyelmét. Ott világosan szétválik a legkorábbi Balaton—Lasinja, az utána következő Furchenstich és a legfiatalabb Proto-bolerázi leletanyag. Északabbra, Budapest környékén az eredeti Lengyel i-kultúrát már sokkal kevesebb déli, közép-balkáni hatás érte, ezért a Heves megyétől a Kisalföldig terjedő középső rézkori leleteket a nyitraludányi lelőhely után elnevezett Ludanice-kultúrába sorolják. A szlovákiai kutatók olyannyira a lengyeli örökségnek tartják ezt a kultúrát, hogy másképpen a Lengyeli-kultúra legfiatalabb, V. fázisának is nevezik. 20 A dunántúli és Észak-, Északnyugat-magyarországi középső rézkori kultúrák területére - észak felé haladva, földrajzi fekvésük arányában egyre kevesebb balkáni: késő vincai és Sälcuja-elem jutott el. Megítélésem szerint elsősorban ez: a kései lengyeli területre eljutott déli hatások százalékos aránya okozza, hogy a Lengyelikultúra elterjedési területén belül kialakult középső rézkori kultúrák külön-külön elnevezést kaptak. 21 17 SZABÓ J. József. 1982. Viera NEMEJCOVÁ - PAVÚKOVÁ 1992. p. 367, KALICZ Nándor 1991. p. 374: elterjedési térkép 18 KALICZ Nándor 1991. 19 KALICZ Nándor 1973. 20 JanLICHARDUS-JozefVLADÁR 1964. 21 BÁNFFY Eszter 1994. BÁNFFY Eszter 1996. 37
