Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Veres László: A kézművesipar helyzete Tokajban a XIX. század elején

A Visegrádi János által feltárt céhprivilégiumok közel egyötöde, pontosan 5 volt tokaji, amelyek tartalmát vizsgálva megállapítható, hogy a beszerzést, a termelést és az értékesítést szabályozta az iparosok tevékenységének meghatározásakor. A Veszprémi Akadémiai Bizottság égisze alatt működő Kézművesipartörténeti Munkabizottság tagjainak közreműködésével készült a minden elérhető forrást felhasználó céhkataszter, A Magyarországi céhes kézművesipar forrásanyagának katasztere című munka 4 céh működéséről tesz említést Zemplén vármegyében a XIV-XVI. századból.

4 A későbbi századokból pedig 33 ipari szerveződés létét mutatja ki.

5 Tehát valójában kevesebbről, mint amiről Visegrádi János munkájában szól. Visegrádi János feldolgozása szerint Tokaj-Hegyalján 11 féle iparágban jött létre céhszervezet, míg a magyarországi céhkataszter adatai alapján csak kilencben. A két feldolgozás eredményei között kimutatható eltérés lényegében abból adódik, hogy a céhkataszter egy-két kivételtől eltekintve nem tartalmaz Zemplén vármegye mai országhatáron túli településeire vonatkozó céhtörténeti adatokat. Amíg Visegrádi szerint XIX. századi céhlevelek nem találhatók, addig a céhkataszter már több XIX. századi céhszerveződést is említ Tokaj-Hegyalján is. A céhkataszter a Visegrádi János által bizonyított 5 XVI-XVIII. századi tokaji céhen kívül további 3 XIX. századi tokaji céhről tesz még említést: az 1816-ban létrejött kádárcéhről, az ugyancsak 1816-os alapítású szűcscéhről, valamint az 1852. évi létesítésü közös bodnár—kovács céhszervezetről. Mindenképpen figyelemre méltó az, hogy a 10 XIX. század eleji Tokaj-Hegyaljai céhalapítás jelentős része tokaji, ami bizonyítja a város korabeli jelentőségét. A céhszervezetek létezése természetesen nem azt támasztja alá, hogy egy adott térségben, vagy éppen egy adott településen az ipari tevékenység csak ennek megfelelően differenciálódott. Mindenképpen egyet kell értenünk azzal a megállapítással, hogy a céhek megjelenése a termelés és az értékesítés egyensúlyának megváltozásával járt együtt, vagyis Tokaj-Hegyalján és különösképpen a térség egyik centrumában, Tokajban csak a céhek képviselte iparágakban borult fel az egyensúly a termelés és az értékesítés között.

6 Tokajban a XVI. század második felében 22 féle iparág létezett, míg a XVII. században 36 féle mesterség mutatható ki. Az előző időszakban az összlakosság 15-23, míg az uróbbiban 24—28%-a foglalkozott az év meghatározott időszakában iparűzéssel.

7 Ezek alapján megállapítható, hogy a XVI. század második felében hozzávetőlegesen 15, a XVII. században pedig mintegy 30 féle mesterségben még csak fel sem merült a céhalapítás gondolata sem. Tokaj XVIII. századi kézműves iparának minősítésére egy 1765-ből származó összeírás jelent alapot. Ebben az időszakban 19 féle iparágban 80 mester és 60 famulus, vagyis segéd tevékenykedett.

8 4 Vö. DOMONKOS Ottó 1991. 34-35. 5 Vö. ÉRI István-NAGY Lajos-NAGYBÁKAI Péter 1975-1976. 6 ROMÁN János 1966. 582. 7 VERES László 1995. 128, 132. 8 BENCSIK János 1993. 291-292. 345