Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Veres László: A kézművesipar helyzete Tokajban a XIX. század elején

Mesterség Mesterek száma Famulusok száma csizmadia 23 20 szabó 9 9 bodnár 8 4 varga 5 2 kovács 3 6 szűcs 5 5 lakatos 2 3 kerékgyártó 2 2 halász 3 ­timár 2 ­gombkötő 1 ­üveges 1 ­pék 1 3 vasárus 1 1 mészáros 1 2 vendéglős 1 ­asztalos 2 3 ács 2 ­csipkeverő 1 ­mindösszesen 80 60 Az 1765. évi összeírás elemzése és a korábbi időszakokkal történő összehasonlítása több következtetés levonására ad lehetőséget. Ezek közül mindenképpen kiemelésre mél­tó az, hogy Tokaj város jelentőségének csökkenésével párhuzamosan hanyatlás követke­zett be az ipari tevékenység differenciáltságában. A XVI-XVII. századi alapanyagfeldol­gozó iparágak uralmát felváltották az ún. szolgáltató iparágak, pl. ács, csipkeverő, szabó és csizmadia. A legtöbb mestert és segédet foglalkoztató iparágak egy része céhes keretek között működött, más részük pedig céhalapítás előtt állt. Az 1765. évi összeírásban fel­sorolt iparágak közül a csizmadia, a szabó, a lakatos és a gombkötő volt céhes ipar. 9 E korszakra a tokaji vár jelentőségének megszűntével párhuzamosan már befejezte tevékeny­ségét a chirurgus, vagyis a sebészcéh. A négy céhes mesterség együttesen az összes iparos 50%-át foglalkoztatta, de közülük is nagy létszámú mesterség volt a csizmadia és a szabó. 1829-ben, amikor a céhszervezetek vizsgálatára és a korabeli kézművesipar helyze­tének értékelésére került sor, 8 olyan szervezetet vettek számba, amely vagy céhként mű­ködött, vagy a korabeli közgazdasági gondolkodás szerint céhek alapítására jogosult. A vizsgálatot végzők szerint is a lábbelikészítés volt a legfontosabb iparág Tokaj városában. 9 L. ROMÁN János 1966. 585. 346

Next

/
Thumbnails
Contents