Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Gy. Gömöri Ilona: A hevesi református egyházközség története a XIX. század elejétől napjainkig

A településen 1859-ben hajtották végre a tagosítást. A közel hatvan éve húzódó önállósodási folyamat után ez a birtokrendezés, illetve az ennek során történt felajánlások tették lehetővé az önállóság elérését. „Soldos Sándor főgondnok felhívá s lelkesíté az egyház birtokos tagjait, hogy ha most mindnyájan egyesült erővel hoznak áldozatot az egyháznak, és adnak földjökből a lelkészi, tanítói fizetés és az egyház fenntartására - legkönnyebben megejthetik az egyház állandósítását."

43 A közbirtokosságot is földbirtokukból nyújtandó segélyre kérik. Ennek kieszközlésére Soldos Zsigmondot bízzák meg, aki „fényes sikert vívott ki lelkes, buzdító beszédeivel úgy a közbirtokosság mint a városi hatóság között".

44 A földet birtokló egyháztagok legelőilletőségeikből birtokaránylag ígérnek összeget. A tagosítás 1859 májusára befejeződik, az egyház kapott egy egész teleket és a legelőilletőségekből 72 hold első osztályú földet. Nemcsak a reformátusok, hanem a római katolikus földbirtokosok is tettek e célra felajánlásokat. így e nevek között találjuk Dömötöri Németh Albertet, az 1848-as nemzetőr őrnagyot, aki ekkor már Császon, a családi birtokon gazdálkodott, Völgyi Lajos 1848-as honvédszázadost, Radies István földbirtokost is. 1859. szeptember l-jén a Vattán tartott egyházmegyei közgyűlésen az egyházközség küldöttei Runyai Soldos Sándor, Ns. Bikki Nyíreő Sándor és Horkay Lajos kérik a hevesi önálló egyház elismerését. Az egyházmegye megvizsgálta: „Vajon a hevesi eddigelé leányegyház képes-e előidézendő önállóságát fenntartani, és egy anyaegyházhoz illő kellékekkel bírni, s szelíden díszleni?"

45 Az egyházmegye Orbán Mihály egyházi, és Papszász József világi tanácsbírákat bízta meg véleményezéssel, és az adatok megszerzésével.

46 A Külsőbikken 1859. szept. 10-én megtartott egyházmegyei közgyűlésen ismertették a felajánlott lelkészi és tanítói díjakat, Farkas Ferenc átányi lelkész támogató levelét, majd a közgyűlés néhány kiegészítés után az egyházkerületi gyűlés pártfogásába ajánlotta a hevesi egyház kérését.

47 Az egyházközség Protocollumában megörökítik, hogy 1859. szeptember 13-án a csáthi megyei gyűlésen Soldos Sándor előbbi két társával vesz részt „és itt is a szent ügy kivitelét gátlani szándékozott viták között oly ernyedetlen buzgósággal, s vallásos szellemi eréllyel lépett fel, hogy sok éljenezései között a Hevesi Reform. L. Egyház az ő nemes terve szerént 1859. szeptember 13-án az anyaegyházak közé soroztatott."

48 Érdekes, hogy erről a kis egyházközségnek rendkívül fontos eseményről az egyházmegye gyűléseinek jegyzőkönyve nem tudósít bennünket. Az ügyet egyházkerületi gyűlésen sem tárgyalták, az anyaegyházzá nyilvánítás elnöki döntéssel történt.

49 Érdemes kissé elidőznünk annál a kérdésnél, kik voltak azok a földesurak, akik megteremtették az önálló egyházi élet alapjait. A Runyai Soldos család a Gömör vármegyei Runya magyar református kisközségből származik, amelynek a XV. századtól földesura.

50 Nevüket maguk Soldosnak, a róluk szóló dokumentumok Zsoldosnak írják. 43 NAGY Mihály 1888. 14. 44 NAGY Mihály 1888. 14. 45 H.Ref. Ek. Protocolluma 329. 46 SRK.L Kgg.III/2. Az Alsóborsodi ev. ref. egyházmegye közgyűléseinek jkv-e. 1836-1867. III. 548. 47 SRK.L Kgg.III/2. 553. 48 H.Ref. Ek. Protocolluma 330. 49 SRK.L. B.59. Betűrendes névmutató a Tiszáninneni Ref. Egyházkerület gyűléseinek határozataihoz az 1858-1862 évekből. 29. A Hevesi leányegyháznak anyaegyházzá leendő megerősítése tárgyában 1859. szept. 10.-én 66. sz. határozat, 3 db irat. 50 BOROVSZKY Samu é.n. Gömör-Kishont vármegye 90.; 550 297