Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Löffler Erzsébet: Szőlőbeli rendtartás Egerben a kései feudalizmus korában

A fekete, vagy sötétkék fürtűek közül jobb minőségűek voltak a budai nagyfürtű szőlő, a fekete frankos, a fekete juhfark, fekete kadarka, fekete muskatal, fekete török szőlő (török góhér), hárslevelű szőlő, ingaly, ludtalpú szőlő, Szent Jakab szőleje, török góhér sógora. Gyengébb minőségű volt a közönséges rózsaszőlő, a pankota rózsaszőlő, a rákszemű rózsaszőlő, a veres kecskecsecsű és a veres muskatal. A gyenge minőségűek közé tartoztak a cigányszőlő, mely apró és savanyú, az égő-nyellő, mely idő előtt lehullik, a kupakos savanyú, a purcsin, amely ecetnek való, a rosszféle frankos, a sima fekete, mely savanyú és apró szemű, a sötét levelű gordoványos, a tejfeles virágú, mely szintén savanyú, a tökszőlő, mely bőven terem ugyan, de szintén savanyú, a veres nadrágos és a világos levelű gordoványos. A fehér szőlők között jó és közepes minőségűek voltak a bátai édes szőlő, a fejér góhér, a fejér kadarka, a fejér rózsaszőlő, a galyas fejér nagyfürtű, a gyöngyösi fejér, a jóféle fejér frankos, a kőszemü, a nagyszemű muskatal, a pelyhes szőlő, a petrezselyemszőlő, a som góhér, a tót góhér, a zöld furmint. Étkezésre alkalmas fehér szőlők voltak: a fejér bakator, fejér kecskecsecsű, fejér tökszőlő, kisszemü muskatal, nagyszemű maruzsa, polyhos, rossz fajtájú frankos és a zöld kecskecsecsű.

11 A feudális termelési viszonyok között a szőlőbirtoklás olyan előnyt jelentett nemcsak a jobbágy, hanem a zsellér számára is, mely a gazdasági és társadalmi fejlődésre egyaránt pozitív hatást gyakorolt. A szőlők és az irtványok nem minősültek jobbágyteleknek, vagyis nem tartoztak az úrbéres jellegű területekhez, mert ezekben a földekben az átlagosnál jóval nagyobb munka fekszik. A szőlőbirtoklás mindenek előtt megakadályozta a teljes nincstelenné válást, mert a szőlőműveléshez nincs szükség drága eszközökre és igavonó erőre, de műveléséhez fontos a szakértelem és a kézi munkaerő. A szőlőnek megvan az az előnye is, hogy viszonylag kis terület képes nagyobb népességet eltartani.

12 Azokat a pozitív hatásokat, melyeket a szőlőművelés mind gazdasági, mind társadalmi értelemben előidézett, Eger esetében is felfedezhetjük. Persze, Egerben a városias életforma és a privilegizált jogállás sem hanyagolható el. Eger esetében érdekes jelenség, hogy a legnagyobb bortermelők az iparosok és a kereskedők köréből kerültek ki. A lakosság túlnyomó részének ugyanis nem a szőlőművelés és a bortermelés volt az egyetlen megélhetési lehetősége, mert az itteni szőlők, nagy kiterjedésük ellenére nem voltak képesek eltartani a lakosságot. Ennek közvetlen oka volt, hogy az egri bornak nem voltak megfelelő piacai, és hogy a sok kistermelő képtelen volt azonos és állandó minőségű bort előállítani.

13 Érdekes, hogy még a püspökség és a káptalan is értékesítési nehézségekkel küzdött, boraik jelentős részét csak helyben tudták eladni. Ennek oka elsősorban a nagy mennyiségekben keresendő. A vizsgált korszakban a lakosságnak csaknem minden rétege foglalkozott szőlőműveléssel. A kézművesek és kereskedők általában maguk művelték szőlőiket, a gazdagabbak azonban bérmunkát vettek igénybe.

14 A külvárosokban, a hóstyákon már a század elején kialakult egy olyan népréteg, melynek megélhetési forrását a szőlőkben vállalt bérmunka jelentette. Ők voltak a „kapások". Jogállásukat tekintve zsellérek voltak. Kisebb szőlőkkel azonban ők is rendelkeztek. 11 SUGÁR István 1976.295-297. 12 OROSZ István 1960. 26-31. 13 VÖRÖS Antal 1976. 106. 14 KLEB Béla 1978. 156. 253