Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Löffler Erzsébet: Szőlőbeli rendtartás Egerben a kései feudalizmus korában

di enyhébb légáramlatok is.

2 A szőlő tipikusan mediterrán növény. Csapadékigénye ott 6-800 mm, nálunk ennél kevesebbel is beéri. Csak az nem közömbös, hogy milyen a csapadék évi eloszlása. Eger csapadékmennyisége 50 év átlagában 589 mm. Ez a mennyiség általában elegendő, de évi ingadozása kétségessé teszi a terméseredményeket.

3 Nálunk a csapadék megoszlása nem mondható optimálisnak, mert nyáron gyakori a szárazság. A téli félévben (október-március) több csapadék hullik. A szőlőművelés szempontjából előny ösebb lenne a fordított megoszlás. Eger határában két jégeső zóna is meghúzódik, az egyik a Ráchegy-Birka-Bajúsz, a másik a Rózsás-Maklány-Galagonyás dűlők vonalában.

4 A bor érlelésében igen fontos szerepet játszott és játszik a jó pince, mely kiegyenlíti a külső éghajlat ingadozásait. Nemcsak az egri, hanem a gyöngyösi és a tokaji borok jó hírneve is a felszín alatti bortárolással hozható összefüggésbe, az itteni kőbe vágott pincék fontos szerepet játszanak a bor érlelésében. A város legrégebbi pincéit darázskőbe vágták, ami nehezen formálható kőzet, ezért a pince természetes üreg benyomását kelti. Az újabb pincéket a sokkal könnyebben megmunkálható puha kőzetbe, a riolittufába vágták. Mindkét pincének sajátossága, hogy télen-nyáron állandó hőmérsékletű, 1-2 fok ingadozással +12 °C a hőmérsékletük és a cladosporium cellare-nak, a pincepenésznek köszönhetően egyenletes páratartalommal is rendelkeznek. A penész kifeljődéséhez 85-89%-os páratartartalom szükséges és a pincében ez a biológiai indikátor szerepét tölti be, vagyis vizet köt le, vagy vizet bocsát ki, függően a levegő nedvességtartalmától. Értékmérője a jó pinceklímának.

5 A XVIII. század folyamán különösen gyakori fajta volt a lúdtalpú fekete szőlő. Állítólag ebből lehetett a legjobb vörösbort készíteni. A lúdtalpú mellett kedvelt volt a keresztes és kereklevelű, továbbá a fekete török góhér, a fekete frankos és a gordoványos. Fehér szőlők közül a juhfark, polyhos, fehér frankos és fehér góhér voltak ismeretesek.

6 Ugyanezeket a szőlőfajtákat említi meg Mártonffy Károly is munkájában.

7 A XVIII-XLX. század folyamán az egri borvidéken elsősorban vörösbort adó fajtákat termesztettek. Sokan azt gondolják, hogy az egri Bikavér több évszázados múltra tekint viszsza. Sugár István azonban egyik tanulmányában tesz rá utalást, hogy az egri minőségi vörösbor „Bikavér'elnevezése először 1851-ben bukkant fel. A név általános elterjedése azonban csak a XIX. század végére tehető.

8 Ezt az a tény is alátámasztja, hogy a vörösbort adó szőlőfajtákat csak a török nyomában a Balkánról hazánkba betelepedő délszláv népelemek honosították meg.

9 A Bikavér elnevezés valószínűleg a bor sötét színére utal és a kereskedelmi forgalomban vált igen hasznossá. Mindenesetre a mai Bikavér összetétele semmiképpen sem lehet azonos a filoxéravész előtti vörösborokéval, mert ezt megelőzően sem a Medoc Noir, sem a Kékfrankos, sem az Oportó nem voltak ismeretesek hazánkban, pedig ezek a Bikavér legfőbb alkotóelemeit képezik. Andrásfalvy Bertalannál is találunk arra utalást, hogy Evlia Cselebi, aki Egerben is járt, említést sem tett arról, hogy itt vörösborok lennének, pedig bizonyára jócskán eltúlozva emlegette az egri szőlők hatalmas kiterjedését.

10 2 NOVOTTA István 1969. 26. 3 ZÉTÉNYI Endre 1956. 541-542. 4 NOVOTTA István 1969. 27-28. 5 KATONA József-DÖMÖTÖR József 1963. 150. 6 LÉNÁRT János 1959. 7. 7 MÁRTONFFY Károly 1854. 63-64. 8 SUGÁR István 1976.319. 9 ANDRÁSFALVY Bertalan 1957. 59. 10 ANDRÁSFALVY Bertalan 1957. 63-64. 252