Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Löffler Erzsébet: Szőlőbeli rendtartás Egerben a kései feudalizmus korában

Löffler Erzsébet SZŐLŐBELI RENDTARTÁS EGERBEN A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN Eger a vizsgált korszakban (XVIII. század és a XlX.század első fele) ún. püspöki mezővárosi jogállással rendelkezett. A korszak elején ezzel a jogállással bírt csaknem minden olyan nagyobb város, mely egyben püspöki, vagy érseki székhely is volt. Ezek közül a települések közül némelyik időközben elnyerte a szabad királyi jogállást, Eger azonban csak az 1848-as törvények eredményeképpen, illetve az 1854-es bordézsmaváltság során szabadult meg minden feudális tehertől és kötöttségtől. Ezt a sajátos jogállást a város lakossága, valamint a püspök és a káptalan (mint földesurak) egy szerződésben rögzítették is, ez volt a Fenessy - féle transactio, melyet 1695-ben kötöttek meg. Ez az egyezmény a településnek a közönséges mezővárosokkal szemben számos kiváltságot biztosított, olyan előjogokat, melyekkel csak a szabad királyi városok polgárai rendelkeztek, így a közigazgatásban is sok olyan elem jelent meg, melyek ezen városok közigazgatásában találhatók. Ilyen a szőlőbeli rendtartás is, mely egyrészt a kor szokásainak megfelelően a konkurencia kiküszöbölését célozta, másrészt az egri bor minőségének egy és állandó szinten tartását, az adók egyszerű beszedését, illetőleg az adócsalások elkerülését volt hivatott szolgálni. Hogy az intézményesített szőlőbeli rendtartás mennyire indokolt volt, bizonyítja, hogy napjainkban is sok olyan kérdésben új törvényi szabályozások születnek, amelyek az elmúlt évszázadokban helyi rendeletekkel voltak szabályozva. Egerben a domborzati, éghajlati és talajviszonyok rendkívül kedvezőek a szőlőművelés számára. Ezt igazolja az is, hogy az oligocén korszakban kialakult agyagos kőzetben, a Kis Eged déli oldalában találták meg a mintegy 30 millió éves ősszőlő levél, a Vitis Hungarica maradványát. Az Eger patak északnyugati-délkeleti irányát hatalmas törésvonal jelölte ki előre. A patak völgyét kiszélesítette (pleisztocén), majd a kiszélesedett völgyfenékbe újból bevágódott, és ennek során alakultak ki a patak mentén a teraszok. A nyugati oldalon a teraszok alját riolittufa borítja, amelyet egy-két méter vastag homokos kavicshordalék takar. Mindenütt pincéket vágtak bele. Ugyanezt a tufát a Kisvölgy és a Farkasvölgy utcákban az erózió föltárta. Itt is pincék vannak. A város fölött a patak keleti oldalán lévő teraszok alja is riolittufa.

1 Az éghajlat átmenetet képez a hűvösebb és csapadékosabb hegyvidék és a kontinentálisabb Alföld éghajlata között. A Dél felé futó dombok szélesebb hátát és lejtőit a forró nyár és a hosszú száraz ősz alatt a Bükk hegység magasabban fekvő erdőségei védik a hideg északi és keleti szelek ellen. Legfőképpen ez határozza meg az éghajlatot. Ennél kevésbé markáns befolyást gyakorol a Mátra hegység, sőt eléggé jól érvényesülnek az alföl1 MÉSZÁROS Ervin 1933. 4. 251