Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Baráz Csaba: Bartalos Gyula (1839–1923) régészeti-történeti kutatásai

mán Mátyás megfigyelése is aki egyébként közlekedési vonalaknak, országutaknak tartotta a Csörsz-árkok töltéseit: „De miféle balga nép volt az, mely éppen a hátas helyeken, ahol az akkor még vadul száguldó Tisza mellékágai között bizton lehetett közlekedni a temérdek mocsár felett, nem hányt védelmi sáncot, holott az ellenség legbizonyosabban onnan fenyegette, Avagy miért csinálta a sáncot magasabbra éppen a megközelíthetetlen mocsár felett és alacsonyra a mocsarak megközelíthető partjain, martjain, holott éppen megfordítva kellett volna cselekedni? "

I08 Úgy tűnik tehát, hogy egy több funkciós, több nép által használt (épített, felújított), szakaszosan kiépített fölműről van szó e hosszanti sánc-árkok esetében. Bartalos végkövetkeztetése, hogy a különböző ősnépek által készített sánc-árkokat az avarok építették volna egységes rendszerré ugyan nem nyert bizonyítást, de hogy az avarok is használták, az igen! A csincsei sáncátvágást végző régész ugyanis arra a felismerésre jutott, hogy a IX. században a még teljesen fel nem töltődött árkot felújították és azon egy fordított irányú védekezésre utaló védművet hoztak létre.

109 Ez a tény alátámaszthatja Bartalos feltevését, miszerint az avarok egyik töredéke a kaganátus megszűnését követően az Északmagyarországi-középhegység előterében illetve a hegyvidék belsejében húzódott meg. „Nagy tévedés volna azt hinni, hogy az avar birodalomnak romjai két emberöltőn át—t. i. a magyarok bejöveteléig- végképpen elenyésztek; hiszen nemzeti küzdelmeiknek utolsó erőfeszítéseivel találkozunk még a 9. sz. második felében is. "'

l0 Szerinte nem elképzelhetetlen, hogy a Tisza-vidék szállásterületein a korábbi népsűrűséghez képest megfogyatkozott avar népesség egyik szervező központja éppen itt, a jól védhető Bükkalján, az Eszakmagyarországi-középhegység és az Alföld határán lehetett!

111 * * * 108 VÉGH Kálmán Mátyás 1901. 127. 109 FISCHL Klára 1995. 33-46. 110 BARTALOS Gyula 1901/1-9. 42. sz.; A Kárpát-medence történetének talán legtöbbet vitatott évszázada a IX. század, benne egy fontos probléma az avarság - az avar politikai hatalom, szervezet megszűnése vagy továbbélése. Az Alföld a 9. században című tudományos konferencia előadásai árnyaltan rajzolták meg e korszak történeti képét, melynek tanulsága alátámasztja Bartalos vélekedését. A régészeti és történeti források alapján mára már bizonyossá vált, hogy a Tisza-vidéket sújtó, a kagán és a jugurrus 795. évi belháborúja, Nagy Károly 791-802 között az Avar Birodalom ellen vezetett hadjáratai, valamint Krum bolgár kán 803-804 évi alföldi hadjáratai, végül Omurtag hódításai nyomán az Avar Birodalom, mint államszervezet megszűnt ugyan, de az Alföld nem vált lakatlanná. A kagán Nagy Károlyhoz való menekülése a - Dunántúl Frank Birodalom Avar Tartományává minősülése - nyomán a politikai hatalom és szervezet terén sem maradhatott űr. LŐRINCZY Gábor (Szerk.) 1993. 111 Ezt egyre több régészeti adat is támogatja: MESTERHÁZY Károly 1986.; 1989-1990; 1996. Bővebben: Sály - Latorút 202