Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Baráz Csaba: Bartalos Gyula (1839–1923) régészeti-történeti kutatásai

A magyarországi várkutatás fő vonulata - a legutóbbi időkig - a látványos kővárakra irányult, holott ezek az összes vár csupán kisebb hányadát teszik ki. Az elpusztult erődítések, a sáncokkal, árkokkal határolt „földvárak"

112 nem kerültek a kutatás látókörébe. Bartalos nagy érdeme, hogy a hosszanti védműveknek tartott sánc-árkok után kutatva, terepbejárásai során a földvárakra is felfigyelt, azokat leírta, néhányban ásatást is végzett. Várfelsorolásai a későbbi várkutatások alapját képezik. Következtetései nem minden esetben helytállóak, például a Heves váraiegye monográfiájában megjelent „ősvárak"-a.t tartalmazó listáján késő bronzkori és kora középkori várakat egyaránt feltüntet. Mentségére szól, hogy az őskori és középkori földvárak nagy részét csak napjainkban tudták egymástól elkülöníteni. ' '

3 A XIX. században kevesen tulajdonítottak védelmi jelleget a sáncokkal övezett építményeknek, azokat sok esetben „pogány" áldozóhelyeknek vélték. A romantikus történelemszemlélet képviselői pedig a hunokhoz, avarokhoz kapcsolták létrehozásukat. Csak a közelmúlt módszeres kutatásai tisztázták a földvárak korát, rendeltetését.

114 Bartalos várkutatásairól a régészeti ásatásait bemutató részben szólok, itt csak megemlítem, hogy elkészült egy várlista, amelyet kéziratos naplója (Hazánk ősi honvédelmének tanulmánya. 1886-tól 1900-ig teljesített feljárásaim és mások szavahihető értesítéseinek följegyzése nyomán.),

115 valamint nyomtatásban megjelent tanulmányai, cikkei (Bartalos bibliográfia. Bartalos Gyula régészeti-történeti tárgyú írásainak jegyzéke) alapján készítettem. Ezekből egy adott földrajzi egységre — A Mátra és Bükk vidékére és a Tiszáig terjedő alföldi részre - vonatkozó adatokat gyűjtöttem ki, amelyeket összevetettem az e területet felölelő, összegző igényű tanulmányok adataival.

116 A felsorolás még koránt sem teljes, a Bartalos-hagyaték feldolgozása során még bővülhet vagy módosulhat. A listán szereplő 186 objektumból 136-ot Bartalos is említ írásaiban. Ezekből 79 biztosan vár. Az adatok ellenőrzése, helyszínen történő azonosítása, felmérése folyamatban van. '

] 7 112 A földvárak föld-fa-kő alapanyagú védműveinek vázát mindig valamilyen faszerkezet alkotta, amelynek közeit földdel, agyaggal, kővel töltötték fel. Néhány esetben szárazon rakott kőfal egészíti ki a faszerkezetet. Az évszázadok alatt szétomlott védművek sánc alakban láthatók, eredeti alakjukra, szerkezetükre csak az ásatások adnak felvilágosítást. Hazánkban az első szakszerű sáncátvágás Bartalos Gyula és Jósa András nevéhez fűződik: Szabolcs vára, 1894. 113 NOVÁKI Gyula és SÁNDORFI György kutatásainak összegzése: NOVÁKI Gyula SÁNDORFI György 1992. 61-88. 114 A középkori várak kutatásainak legújabb eredményei, a sáncvárak problémáját elemző viták a Műemlékvédelem 1984/3., 1987/1., 1989/1., 1991/4. számaiban, a Castrum Bene 1989. 1. kötetében olvashatók. A kutatások utóbbi összefoglalása: BÓNA István 1995. 115 BARTALOS Gyula 1886-1900: OSZK Kt. Fol. Hung. 2446. 116 PÁSZTOR József 1933; DÉNES József 1985. 77-92.; DÉNES József 1989. 42-55.; NOVÁKI Gyula - SÁNDORFI György 1992.; DÉNES József- NOVÁKI Gyula 1995. 7-28. A listára minden Bartalos által említett adatot felvettem, olyanokat is, amelyek nem biztos, hogy várak csak helynevek, földrajzi nevek vagy annyira elpusztultak, hogy nyomuk sem maradt. 117 NOVÁKI Gyulával közösen végezzük a Bartalos-lista eddig be nem azonosított heves megyei tételeinek helyszíni ellenőrzését és felmérését. 203