Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Baráz Csaba: Bartalos Gyula (1839–1923) régészeti-történeti kutatásai

Heréd - Verség - Fenyőharaszti puszta - Kartal, Kiskartal puszta - Galgamácsa, Ecskendi-erdő (szerinte itt merész, fordított S-alakot ír le) - Galgagyörknél („ Tót-Györk alatt") megy át a Galgán - Püspökszilágyi - Váchartyán ,Öreg-hegy - Vácduka, Szurdok és Pokol-völgy - Vác, Ördögmalom. c.) Az alsó Kis-Arok A hajdani nagy Tiszakanyarulatnál, a mai Szegyér nevű morotvánál indul - Pély

92 Jászapáti - Jászdózsa és Jászjákóhalma, Borsóhalma és Négy szállás között húzódik a Jászberényi határ északi részén - Pusztamonostor - Jászfényszaru - Boldog határában lép át a Zagyván (Itt Bartalos leírásának ellentmond térképe, melyen tévesen a Zagyva és a Galga összefolyásától délre telepíti át a vonalat a Zagyván) — Túra — Vácszentlászló — Valkó, Ördöngős-part - Gödöllő déli határában a Szent Jakabi puszta, Bolnokai-erdő („melynek tájékán keresztezi a Cinkota felől jövő gyepűvonal") — Mogyoród, Gyertyánoshegy - Fót - Dunakeszinél ér a Dunához. (E vonal pest megyei szakaszának kijelöléséhez Késő Ens el Sándor Csörszárka című munkájának 5-8. lapjaira hivatkozik Bartalos.) d.) Homárka Bartalos szerint a „ Homárka " nem a Csörsz-árok elágazása, hanem önálló vonal, mely a Tiszától vonul a Bükkön keresztül. Szerinte Várfenéknél (Tiszanána, Kisköre között), Szőrfűhát puszta térképén szereplő Árok-szög határnál kezdődik, a Rima és a szemerei út között Novaj mellett („ a haraszti járás középső dűlőjében ") halad föl a hegyekbe. A Bükkben a gát folytatását hol természetes sziklaképződmények, hol „ egybehalmozott kőrakások" alkotják. e.) Kőgarádok „Az imént leírt hármas Csörszárkon félül még hatalmas kőgarádok kapcsolódnak a Bükk hegység, Mátra, a nógrádi Tepke, Buják, Hollókő stb. ormain. "

93 Ezeket könyvében nem tárgyalja, leírásukat azonban megtaláljuk az Egri Híradó

94 lapjain, valamint naplóiban.

95 Az utóbbiakban a Mátra védvonalait is ismerteti. ,, Miben állnak hát voltaképpen ezen kőgarádok? " — teszi fel a kérdést írásaiban és választ is ad rá. A garád szavunkat - elfogadva a nyelvészet álláspontját — a szláv nyelvből kölcsönzöttnek tartja. Szerinte a „győrvárak", Ördög-árkok töltéseit, földhányásait jelezték eredetileg ezzel a szóval. Még Bartalos idejében a beltelkek sövényeit is garádnak nevezték. Eredetileg a védművekre a gyepű kifejezést alkalmazták, ez változott garádra, amit később a sánc váltott fel. Országgyepüknek hívták régen a hadászatilag megerősített határvonalakat - jegyzi meg. A hegyvidéki gyepük vagy „kőgarádok" tulajdonképpen a „ természet-alkotta meredek oldalakból" állnak (az oklevelekben többnyire „locus a natura munitus", azaz természettől megerősített hely kifejezés található), melyeket az ember felhasznált, továbbalakított. Bartalos többször „kyklops falaknak" nevezi a „roppant köveknek falszerű összerovásából" létrejött sziklás képződményeket, melyek például a Mát92 KOVÁCS Béla Pais Dezső nyomán a Pély helynevet olyan török közszóból (boyul) származtatja, ami a lakosok gyepüvédő szolgálatára utal. Pély - Pály = 'gyepű, sövény'. KOVÁCS Béla 1969. 163, 167. 93 BARTALOS Gyula 1910/2. 113. 94 BARTALOS Gyula 1894/4-7.; 1901/1-9. 44. sz. 95 OSZK Kt. Fol.Hung. 2446. 199