Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Baráz Csaba: Bartalos Gyula (1839–1923) régészeti-történeti kutatásai

Tudomásul kell venni, hogy az egyidejű, az adott állapotot rögzítő névanyag, amit Bartalos összegyűjtött és nyomtatásban megjelent munkáiban, valamint kéziratos naplóiban rögzített és bemutatott, az azóta eltelt egy évszázad alatt történetivé, diakronikussá vált! Elévülhetetlen érdemeket szerzett a helynévanyag összegyűjtése, a földrajzi nevekből álló adathalmaz rendszerezése terén, hiszen a határneveket - e vidék „őspalóc" nyelvkincsének mozaikdarabkáit - eltörli az idő. Bartalos ebben felelőssé teszi a kultúrát is: „A közművelődés is e részben rombolólag halad; az iskola, az irodalom, és művelődés a tájszót, helyi emlékeket, a vidék sajátságait maholnap teljesen elgyalulja; még eddig a palóc volt legszívósabb nyelvében, erkölcseiben, hitében; de íme még az is megvedlik már maholnap. "

21 Bartalos a történelem fontos segédtudományának tartja a „népismei összevetéseket", a néprajz tudományát, az ethnográfiát. Tisztában van Eger vidékének néprajzi jelentőségével.

28 Szent Erzsébet, Lelesz és Szent-Domonkos határnevei című dolgozatában így vall szenvedélyesen a „magyarfaj őselemeinek" tanulmányozásáról: „Igen, magam is bejártam a palóc nemesek e kiváló vidékét, voltam a Nagy-kő, Köböl-vár, Vajda-vár magaslatain; figyelembe vettem a völgy kunhalmait, melyeket maholnap egészen eltemet a laza homokhegyek lemosott morzsalékja, beszédbe eredtem népével, sőt több, eltévedve az erdőben, a Pataj völgyön, a juhászok tanyáján kellett az éjszakát töltenem, és így a néprajzi adatokat egész közvetlen közelből tanulmányozhattam. Elmondhatom minderre: Quel embarras de richesse! Mennyi történeti adat! A hajdankor emlékkövei, a jelentőségteljes határnevek, a nyelvjárás ősi jellege, a magyar jellem, gondolkozás és beszédmód üde eredetisége, az erkölcsökben, mesékben a hagyományok világos nyomai!"

29 Érdeklik a tanulmányozandó vidék szájhagyományai, de azért óvatos megítélésük terén. Ezekről az Odor-völggyel kapcsolatban - „melyet a nép okoskodva oldal völgynek nevezett el" - így vélekedik: „...a nép, mint Kan dr a jól megjegyzi, csak akkor hiteles, ha öntudatlanul mondja el a hagyományt, de ha okoskodik, akkor ferdít, ennek veszélye van manap. "

30 A kaptárkövekről írt tanulmányaiban így kritizálja a szájhagyományt: „Л köznép, mely a pillanat hatása alatt okoskodik, a fülkékről kaptár köveknek mondja e sziklákat, szerinte ezek a régi emberek méhesei lettek volna; mintha kőben és árnyékos oldalon laknék a méh. "

3I Ennek ellenére kutatásainak fontos forrásai a néptől hallott elbeszélések. Véleményének, következtetésének igazolásául nem egyszer támaszkodik a néphagyományra, a nép mondakincsére. Ezt szisztematikusan gyűjti is. A Felső-Tárkány című tanulmányában egy külön fejezetet szentel a palóc néphagyományok ismertetésére.

32 A palóc vidékről összegyűjtött néprajzi adatokat az Egri Híradóban megjelent hatalmas ívű, 87 részes cikksorozatának utolsó húsz írásában tárja az olvasók elé.

33 27 BARTALOS Gyula 1887. 178. 28 BARTALOS Gyula 1885. 337. 29 BARTALOS Gyula 1888/2. 523. 30 BARTALOS Gyula 1887. 179. 31 BARTALOS Gyula 1885. 349. 32 BARTALOS Gyula 1887. 196-205. 33 BARTALOS Gyula 1902/9-30. 184