Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Baráz Csaba: Bartalos Gyula (1839–1923) régészeti-történeti kutatásai

A nyelvtudomány és az „ ugor-török háború " Bartalos a történettudomány legfontosabb segédtudományának a nyelvtudományt (lingvisztikát) tartotta. Az európai tudományosságban egyre nagyobb hangsúlyt kapó indogermanisztika - Európa akkori modern nyelvtudománya - , amely az 1850-es évek után nálunk is tért hódított, Bartalosra is nagy hatást gyakorolt. Erős kritikával tekintett viszont a Schlözer nevével fémjelzett radikális indogermán szemléletű iskolára (Zeuss, Büdinger, Rösslet; Dümmler), akik nyelvünk kétségtelen finnugor rokonságára alapozva a magyarság őstörténetét, népünk és nyelvünk származását a finnugornak elnevezett népek lakhelyére helyezték. Tévednek azok a nyelvtudósok - írja Felső-Tárkány című tanulmányának bevezetőjében -, akik őstörténeti következtetéseiket kizárólag ,, nyelvtani leszármaztatásokra építik. " Helyteleníti az éppen akkor kialakuló gyakorlatot, amely egy nép kilétét, eredetét kizárólag nyelvtörténeti alapon határozza meg. Felhívja a figyelmet, hogy nem egy etnikumot ismerünk, amelynek más a nyelve és más a biológiai származása, azaz nem biztos, hogy a nyelvrokon népek egyúttal biológiailag is rokonok! Ezzel kapcsolatban így fogalmaz: „és az nem jő tekintetbe miszerint egy nép fölveheti a másik nép szavait, sőt nyelvét is, anélkül, hogy nemzetiségének öntudatát és erkölcseit feladná; íme ott a bolgár nemzet. "

M Nem tekinti tehát szükségszerűnek, hogy egy nép nyelvének története megegyezzen magának a népnek a történetével. „Pedig a nyelvészet és ethnographia még arra sem látszik elegendőnek, hogy a magyar nyelv és nemzet a finn-ugor vagy török-tatár családból való származását kimutassa. "

35 Kandra Kaboshoz írt egyik levelében így fakad ki: „Mit nekünk a Schlözer-féle bolond iskola? mely a nyelvek szerint ad össze, von ki, sokszoroz és eloszt, sőt semmisít, mely szerint a Mettra anya, a. Fátra atya, a Tátra leány és mind a három germán hegy!"

iû Az úgynevezett ugor-török háború megosztotta a múlt század végének magyar tudományos közéletét. 1858-ban Hunfalvy Pál hívására a Göttingából Magyarországra érkezett Jozefvon Budenz alkotta meg az indogermanisztikában használt hangtörvényes, szabályos hangfejlődésekkel operáló vizsgálati módszer alapjait, a magyar— finnugor nyelvhasonlítás módszertani elveit. Az 1878-1881 között megjelent Magyar-Ugor Összehasonlító Szótára 996 szavunkat származtatta a recens finnugor (helyesebben: fmn-vogul) nyelvekből, bizonyítandó nyelvünk finnugor eredetét. A nemzetközi tudományos világ által általánosan elfogadott indogermán összehasonlító nyelvészet és az arra alapozott történettudomány eredményei nagyban befolyásolták a hazai tudósokat is. Kétségtelen, hogy nagy hatást gyakorolt rájuk a tudományosság akkori legmagasabb fokát jelentő mdogermanisztika, de kellett egy bizonyos fokú kultúrsznobizmus is. Valamint nem tagadható, hogy ezeknek a minden más nyelvi, etnikai, történelmi kapcsolatot tagadó nézeteknek a térhódítását az 1849-1867 közötti Habsburg abszolutizmus kultúrpolitikája is jelentősen befolyásolta. A Kiegyezést követően is tudósaink nagyobb része kritika nélkül elfogadta az indogermán nyelv- és történettudomány magyarság eredetével és őstörténetével kapcsolatos téziseit, lemondva az önálló forráskutatásokról. Bartalos szembehelyezkedett ezzel az áramlattal és azokhoz csatlakozott, akik felismerték az indogermanisztika belső ellentmondásait, kétségbe vontak számos a század második 34 BARTALOS Gyula 1887. 156. 35 BARTALOS Gyula 1887. 156. 36 OSZK Kt. Levelestár é. n. 185