Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Baráz Csaba: Bartalos Gyula (1839–1923) régészeti-történeti kutatásai

phia csak a másodokot kereste, a theologia ezenfelül az első, az indító okra is utal, midőn az események kulcsát Istenben keresi az emberi szabadság sérelme nélkül. "

Ió Bartalos rámutat, hogy ezen egymást kölcsönösen kiegészítő három tényező egyikét sem szabad figyelmen kívül hagyni a történettudomány művelésében, mert az egyoldalúsághoz vezet. Ezért tévednek például nyelvtudósaink - írja -, akik „ elvetik leghitelesebb okmányainkat is, ha ezeket grammatikai lehozásaikkal és ethnográfiai szabályaikkal ellentétben látják. "

n „így veti el Hunfalvy Pál, a finn-ugor nyelvtudós Béla király névtelen jegyzőjét, Kézait és mindazok okmányát, akik Anonymussal egy értelemben szálának. "

18 Bartalos igen árnyaltan közelíti meg a középkor elbeszélő történelmi irodalmát. A történettudomány egyik legjelentősebb forráscsoportjának tartja a magyar krónikairodalmat. Tudja, hogy nem abszolút értékű források, de esetleges tévedéseik ellenére sem veti el azokat, keresi bennük az értékelhető elemeket, szem előtt tartva a források kritikai vizsgálatát. „Az emberiség közkincsének, a hitelesség és szavahihetőség fenntartásának szempontjából, melyet megőrizni, nem lerontani feladatunk, azon elv állapítható meg, hogy mindaddig igaz kinek kinek tanúsága, míg az ellenkezőről meg nem győződtünk. Merész játékot üz tehát a történet búvárlatában azon radicalis irány, mely sivár tagadásra szorítkozik a krónikákkal szemben, és hitelük felett önkényes kritikával napirendre tér. Továbbá a helyes értelmezés (hermeneutika) szabályai szerint, ha a krónikába némi téves csúszott volna, azon helytelen részt ki kell igazítani, de miatta az egészt el nem szabad vetni, kivált, ha a hiba lényegtelen. "

I9 Toponomasztika és ethnográfia Bartalos korán felismeri, hogy a helytörténet, településtörténet rá van utalva a nyelvtudomány tulajdonnevekkel foglalkozó ágára a névtudományra. Kutatásai során nemcsak a megfelelően értékelt történeti forrásokra támaszkodik, hanem a toponímiára is. Kandra Kabos az Adatok... 2. kötetében ekképp ajánlja Bartalos tanulmányát az olvasók figyelmébe: „Szerzőnk ezen történet-régészeti tanulmányában meg mint fáradhatatlan helynévgyűjtő és értelmező kelt méltó figyelmet. "

20 Bartalos valóban otthonosan mozog a toponomasztikában, a földrajzi nevekkel foglalkozó nyelvtudományi ágban, melynek két tanulmányt is szentel a Kandra által szerkesztett Adatok az Egri Egyházmegye történelméhez köteteiben.

21 „ Történelem-búváraink nagyon fontosnak találják a helyneveket és méltán; mivel ezek, a helyszíneknek figyelmes megtekintésével olykor nagyobb világosságot derítenek az eseményekre, mint a holt betűk tanúságai. "

11 „E téren mindeddig csak előtanulmányokat bírunk; igaz nem hagyták ezt figyelmen kívül legrégibb történészeink sem, kezdve Anonymustól, ez idő szerint pedig tüzetesebben tárgyalták többen is: Réső Ensel (Sándor), Pesty Frigyes, Majláth Béla, Kandra 16 BARTALOS Gyula 1888/1. 485. 17 BARTALOS Gyula 1887. 155. 18 BARTALOS Gyula 1887. 156. 19 BARTALOS Gyula 1910/2. 35-36.; Befejezetlen maradt nagylélegzetű dolgozata, amely Bartalos Gyula Anonymus tanulmánya címet viseli: OSZK Kt. Fol.

Hung. 2531. I. 20 BARTALOS Gyula 1887. 154. 21 BARTALOS Gyula 1887.; 1888/2. 22 BARTALOS Gyula 1887. 177. 182