Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Baráz Csaba: Bartalos Gyula (1839–1923) régészeti-történeti kutatásai

biztosabb adatokat" — így vall munkamódszeréről a Pro memoria című írásában. A hoszszanti védelmi vonalakra vonatkozó tanulmányait Hampel József is segítette, akivel sürü levelezést folytatott. Munkáját a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 1898. augusztus 5-én kelt s 1902-ig érvényes jóváhagyásával és anyagi támogatásával végezte. Részeredményei alapján megjelent monográfiájában azt a végkövetkeztetést fogalmazza meg, hogy a különböző népek által kiásott sáncárok-szakaszokat az avarok építették ki egységes rendszerré (ezek lennének a Karoling-kori forrásokban, Annalesekben említett avar hringek), melyek később, az Árpád-korban gyepűként funkcionáltak és néhány hadi eseménynél fontos szerepet is betöltöttek. A hosszanti sánc-árkok (Csörsz-árkok), illetve a jobbára természetes földtani képződményeknek bizonyuló hegyvidéki „ ördöggátak ", „ kó'garádok " mellett figyelmét nem kerülték el a „győrvárak", „gyűrűvárak", „körsáncok", „halmok" sem, melyeket ma földváraknak (sáncváraknak, földhalom-váraknak vagy kővár felé hajló átmeneti formáknak: kisváraknak, történelemnélküli váraknak) nevez a szakirodalom. Amint egy helyen megjegyezte, kutatásaiban a kaptárkövek jelentették az „ ariadnéi fonalat". Bartalos rakta le a kaptárkő-kutatás alapjait az 1885-ös és 189l-es tanulmányaival. A vakablakos kövekről, fülkés sziklákról — „a Mátra és Bükk hegységben levő őskori síremlékeknek tartott bálvány és ún. kaptárkövekről" — írt értekezését az Országos Régészeti és Embertani Társulat 1891. január 27-i ülésén Szendrei János titkár olvasta fel, akivel munkakapcsolatba is került. Ezt követően Bartalost megválasztották a társulat rendes tagjává. Történelemszemlélete Bartalos több írásában is vall történelemszemléletéről.

2 Az 1888-as Irányeszmék s történet-bölcseleti értekezés című tanulmányában és az 1910-ben megjelent nagymonográfiája 3. fejezetében (Ezen történelmi tanulmány általános felfogása) ismerteti a történetírói iskolák különböző irányzatait: „Egyik az oknyomozó bölcsészeti iskola, mely a centuriátorok és az encyklopedistäk idején egyenesen egyház és vallás ellen foglalt állást, és mindent ekként értelmezett; a másik a mai úgynevezett positiv irány, mely csak annyit vall igaznak, amennyit adatokkal be lehet igazolnia, s a priori mit sem fogad el; a harmadik a theologiai iskola, mely a létok és a mozgató, indító okok, nemkülönben végcél szempontjából a kinyilatkoztatás szerint ítél, és a szentély mérlegével bírálja el a világ eseményeit. "

3 Első történetbölcseleti tanulmányában - mely Danielik János a Történet szelleme című munkájának hatása alatt íródott - felvázolja a történetírás fejlődésének állomásait és elemzi azokat. Ekkor még határozottan elutasítja a bölcsészeti iskola hitvallását és alapos kritikával járja körül a pozitivizmust is, a polgári filozófia szubjektív idealista irányzatát, amely elveti a hagyományos filozófiai problémákat (pl. a lét és tudat viszonyát), melyeket a metafizika körébe utal és amelynek fő elve a szélsőséges fenomenalizmus; amely a tudomány feladatát nem a tények magyarázatában, hanem csupán leírásában határozza meg. Bartalos itt utal Csengery Antal Ipolyi Arnold Magyar mythologiájáról írt kritikájára, melyet túlzónak és igaztalannak tartott. Pauler Gyula munkásságáról pozitívan szól, de igazi 2 BARTALOS Gyula 1888/1.; 1894/19.; 1894/20.; 1894/21.; 1894/22.; 1894/23.; 1910/2. Bartalos Gyula régészeti-történeti tárgyú írásai a 4. számú mellékletben találhatók. Az 1886-1900 évszámmal jelzett irodalom azonos az OSZK Kt. Fol.Hung. 2446. jelzettel ellátott kéziratos naplójával. 3 BARTALOS Gyula 1910/2. 34. 179