Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Baráz Csaba: Bartalos Gyula (1839–1923) régészeti-történeti kutatásai

dicséretét - egyházi hivatásánál fogva ez természetes - a theologiai iskola nyeri el, amelyet nálunk Katona István és Ipolyi Arnold neve fémjelez. Természetes elfogultsága ellenére e szemléletmódokat Bartalos mégis ötvözni igyekszik: „Lehet vitázni e három iskola előnyeiről, részemről annyiban igazolom az elsőt, hogy kritikáját én is felhasználom a források hitele s a krónikák adatainak megrostálásánál, a. másodikat pedig abban követem, hogy a történetírás segédtudományainak kezem ügyébe eső minden újabb adatát méltányolom, de a többiekben a harmadik irányt vallom a magaménak a létokok beható lehozásáig. Én határozottan a gondviselés működését vallom a történelemben. "

4 Történelemszemléletének filozófiai alapjait így összegzi: „Mi is ragaszkodjunk a történelemben az Istenség alapelvéhez; mert mi egyéb e tudomány, mint Isten világkormányzásának és az ember szabad akaratának eseményekben való leírása. "

5 Ezen álláspontja fő művének 17. fejezetében (A gondviselés útmutatása) szépen kidomborodik: „A középkor ájtatos hite élénken vallotta, hogy a csaták kimenetelénél, a bírói döntésekben és egyéb fontos ügyekben közvetlenül is előlép az emberiség sorsát intéző imádandó gondviselés. A mai világnézet tagadja ezt, sőt még azt is alig hiszi, hogy az emberiség ügyébe transcendental]

's felsőbb hatalom avatkozzék, és vakmerően kizárja Istent a történelemből, jogtanból, a társadalmi életből éppen úgy, mint kitagadták egykoron az Olympus isteneit. Ez a rideg natúralismus. A történetírásnak theologiai iskolája e két felfogás között elismeri ugyan a történelemben az emberi tényezők, a tudás és a szabad akarat szerepkörét, de evvel össze tudja egyeztetni az isteni gondviselésnek közvetlen és egyenes intéző befolyását a nélkül, hogy az akarat szabadságát tagadná. "

6 A 28. fejezetben szintén találkozunk e gondolatnak Kézai, Thuróczi és a Képes Krónika Salamon megtérését elbeszélő mondatainak elemzése kapcsán: „Marczali (Henrik) e krónika részletét ezen megjegyzéssel toldja meg: »Ezen elbeszélés tisztán szerzetesi szellemet lehel, és ellentmond a lélektani valószínűségnek.« Mi azonban tudjuk, hogy a történelem számtalan esetét nem lehet megfejteni a puszta természeti okfőkből, sem belátni az értelem egyszerű világával. Természet feletti mozgató okot kell keresnünk és a kegyelem működését a történelem legbensőbb rugóiban. E nélkül nem értjük meg az Ószövetséget, sem az Újszövetség korszakában az egyház titokzatos életét. "

7 Bartalos hitvallásából kitűnik, hogy bizonyos szempontból a partikuláris történelmi értelmezés síkja fölött állt. Számára nagyon fontos volt, de nem elegendő, a történelmi szinten müveit tájékozódás. Ebben az értelemben alapvetése nagy hasonlóságot mutat napjaink tradicionális szellemi műhelyeinek történelem-felfogásával, amelyek szerint a történelem önmagában és abban a formában, ahogy napjainkban megnyilvánul, nem létezett. ,A történelem lényegében a » Vallásos Kozmosz« erőinek a leginkább külsőséges, a leginkább profanizálódott lenyomata volt. Mindig a vallásos erők, hatalmak, elvek álltak a historikus mozgások hátterében. E meghatározó tény figyelmen kívül hagyása eleve elzárja a hiteles felismerésekhez vezető utat. Ugyanakkor ki kell azt is mondani, hogy a történelmi sík felett a mitológiai, a mitológiai felett pedig a metafizikai dimenzió állt (és áll). S minden »esemény«, ami a világban megjelent, voltaképpen a magasabb (égi) szférák, szintek, világok manifesztációja, megnyilvánulása: »történelemmé« válása volt. "

8 4 BARTALOS Gyula 1910/2. 34-35. 5 BARTALOS Gyula 1888/1. 461., 488. 6 BARTALOS Gyula 1910/2. 120-121. 7 BARTALOS Gyula 1910/2. 120-121. 8 SZÁNTAI Lajos 1993. 28. 180