Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Csiffáry Gergely: A magyarországi üveggyártás XII–XVI. századi történetének vázlata

leletanyag alapján úgy tűnik, hogy csekély volt a termelés s ez alapján csak gyér számú üvegolvasztó műhely hazai létezése feltételezhető. Esetleg más lehet az oka? Mindenesetre visszatérünk e kérdésre. A korai üvegiparunk kutatása felvet egy problémát, amelyről szólnunk kell. Az üveggyártással Magyarországon bizonyíthatóan a XII. századtól foglalkoztak. A XVI. századig az üvegiparban az üvegkészítés (olvasztás és gyártás) és az üvegfeldolgozás nem vált ketté. Ezt mutatják Pásztó, Budaszentlőrinc, Pilisszentkereszt és a diósgyőri olvasztótelepek, amelyek valamennyien a felhasználási hely (építkezés) közelében létesültek. Később a földrajzi eltávolodás megkezdődik, erre lehetnek példák a bányavárosi huták (Szklenó, Lehota), Diósjenő vagy Bodony. Az üveggyártás és feldolgozás teljes földrajzi szétválására csak a XVI-XVII. században került sor, s ez időtől kezdett céhesedni az üvegfeldolgozás. Az üvegipar sajátossága, hogy az üveggyártással foglalkozók nem alakítottak ki önvédelmi célból céhszervezetet, mert kevesen voltak és földrajzilag is egymástól távol dolgoztak, amely komoly akadályát jelentette a szervezkedésüknek. Az üvegfeldolgozást végzők városokban, várakban, azokon a helyeken tevékenykedtek, ahol a kész üvegáruféleségekre (lámpák, mécsesek, ablaküvegek, poharak stb.) szükség volt. Az ő városba kerülésük következménye lett, hogy létrehozták önvédelmi szervezeteiket, a céheket is. Céhekkel kapcsolatban álló üvegesekről a legrégebbi adat Nagyszebenből maradt fenn, ahol a XIV. század végén az üvegesek az asztalosokkal közös céhet alkottak.

109 Másik, igencsak korai adatot 1470-ből Budáról ismerjük, amikor Mátyás cseh királlyá koronázásának évfordulóját ünneplő körmeneten ott vonultak az üvegesek is, akik ekkor a drágakőművesekkel, aranyművesekkel, szobrászokkal és festőkkel közös céhet alkottak. Ezen a körmeneten a közös céh céhmestere bíborpárnán vitte a király által akkor megerősített céhprivilégiumukat.

110 Az üvegesek önálló céhszervezeteinek a megalakulásáról a XVI. század első harmadából vannak adataink. A nagyszebeni önálló üvegescéh 1520-ban, míg a brassói üvegeseké 1523-ban szerveződött.

111 E tanulmányból is kitűnik, hogy a mai Észak-Magyarország üvegipara bölcsőjének tekinthetők Pásztó, Diósjenő, Bodony és Diósgyőr területén keletkezett üvegcsűrök. Hasonlóképpen a kora újkori felvidéki, erdélyi és dunántúli üveggyáraink előfutárainak tartom a fentebb ismertetett üzemeinket. Végső soron nem minden pusztul el a török hódoltság idején, s a késő középkori, valamint a kora újkori üvegiparunk számottevő, de még kellően nem ismert, örökölt történeti-termelési tradíción alapul. A korai üvegiparunk kutatása és anyaggyűjtése közben bukkantam egy sajátos fogalomra, nevezetesen az üveges vagy üveghegy határnevekre. Ez az elnevezés megtalálható napjainkig a Hegyalján fekvő Monok, a Bükk lábánál épült Eger s a Mátra előterében várossá lett Gyöngyös határnevei között. Az Iveges határnév Egerben már 1577-ben felbukkan,

112 1592-ben Üveges formában,

113 amikor minden esetben a szőlőhegyek felsorolásában szerepel. Tovább él az elnevezés a hódoltság idején Iveges vagy Iweges változatban szintén szőlőhegy elnevezéseként.

114 109 VERES László, 1991.30. 110 BOGDÁN István, 1973. 35. 111 SZINNYAI Katalin - KOCSIS Ferenc - ZÁDOR Tibor, 1992. 131. 112 DIV. ENA. 1172-69. Eger város határának helynevei. 113 HML. XII-3/a/16. Érseki Gazdasági Levéltár. Liber. 16. 1-25. 114 HML. XII-2/d/30. Liber Sancti Johannis. 467, 468, 484. 145