Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)
Fűköh Levente: A malakológiai vizsgálatok szerepe a régészetben
A klímaváltozásokat legjobban tükröző csiga-fauna a barlangok üledékeiben, a síkvidéki süllyedek területeken (a pleisztocén-holocén határán kialakult fiatal tavaink üledékeiben), ill. a nagyobb kronológiai egységet átfogó régészeti telepeken maradt fenn. Ezek a faunák rendszerint olyan gazdag gerinces és régészeti mellékletekkel kerülnek elő, melyek a malakológiai anyag kiértékelése során levonható következtetéseket igen jól kiegészítik, s így a különböző tudományterületek egymást segítve fejlődhetnek. Röviden tekintsük át, hogyan kerülhetnek be az üledékekbe a csigák. Elsődleges szerepet a helyben élő fauna alkotja. Természetes, hogy ha a jelenlegi eloszlásokból indulunk ki, megállapíthatjuk, hogy az a mennyiség mely a vizsgálandó területeken élt nem minden esetben ill. általában nem lenne elégséges azokra a mennyiségi vizsgálatokra melyeket el kell végeznünk. Tehát olyan ún. természetes csapdákat kell találnunk, melyekben a faunát alkotó fajok az adott területre jellemző módon, természetes körülmények között felhalmozódhattak. Ennek legklasszikusabb helyei a barlangok, ill. a régészeti telepek szemétgödrei. A barlangok mint természetes csapdák őrzik a környék malakológiai anyagát. Felvetődik a kérdés, hogyan kerülhettek a barlangokba a csigák. Ennek ma négy módját ismerjük: 1. Vannak olyan fajok, melyek barlangi életmódot folytatnak ezek az ún. troglofil fajok. Ezek közül hazánk területén igen kevés fordul elő. Egyik ilyen faj a Baradla-barlangban élő Daudebardia cavicola, másik a mélységi vizekben előforduló Paladilhia hungarica (a Mecsekben). A troglofil fajok mellett a barlangok bejárati részein élnek a rejtett életmódot folytató fajok (főleg a Limacidae család fajai), a nagy nedvességigényű fajok (a Zonitidae család fajai). 2. Más fajok a sziklák felszínén, vagy repedéseiben húzódva élnek, mint a Chondrina clienta, Granaria frumentum, Pyramidula rupestris, valamint a Clausiliidae család egyes fajai. 3. Bekerülhetnek a barlangokba - nem kevés számban - a csigák a víz szállító munkájának eredményeként. Feltehetően ez az az út, melynek segítségével a környék csigafaunája az üledékekbe kerül. 4. Végezetül közvetve antropogén tevékenység eredményeként is, elsősorban azokban a barlangokban, melyekben valamilyen kultúra képviselői éltek, s ott hulladékot halmoztak fel. A hulladékra igen sok csiga húzódik be táplálkozni (pl. a Bükk-hegységben a neolitikum kultúráját is megőrző Rejtek I.-kőfülke ún. oldalfülkéje esetében figyelhető meg ez a jelenség). Ha a felszíni régészeti lelőhelyek Mollusca-faunájának eredetét vizsgáljuk, akkor elsősorban a helyben élt fauna jöhet szóba (erre több példát lehet felhozni, az épülő M3 autópálya régészeti feltárásai során elvégzett malakológiai vizsgálatok eredményeként), de szintén igen jelentős az ún. szemétgödrök csapdaként való működése. [Ennek egyik legismertebb lelőhelye a mónosbéli rézkori telep szemétgödre (Fűköh, L. 1990).] Főleg vízparti települések esetén számolhatunk azzal a ténnyel is, hogy időnként, árvizek alkalmával az egykori lakóhelyet elönti a víz. Ekkor elsősorban a folyóvizek által szállított ún. hordalékfauna kerülhet a lelőhelyre. Ennek jellemzője, hogy kevert faunát tartalmaz, melyben egyaránt megtalálhatók a patakpartokon élő szárazföldi fajok, de a tipikusan vízi fajok is. Ha nagyszámú az ún. mocsári elemek száma, abból arra lehet következtetni, hogy az árvíz elmúltával tartósan megmarad a mélyedésekben, lefolyástalan területeken a mocsaras környezet (Füzesabony: Guba-kút, Füzesabony: Kisbudaiberek régészeti lelőhelyek malakológiai anyaga utal ilyen jelenségekre). Nem hanyagolható el azonban az az antropogén tevékenység sem, melynek két formája már átvezet a vizsgálati módszerek területére is: 113
