Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Krupa András: A mátrai szlovákok jeles napjai a XX. század második felében

Április elseje a két világháború között még a beugratások napja volt: hamis céllal el-elküldték egymást, de már ekkor is nemegyszer vita kerekedett belőle, hogy az illetőből miért csináltak bolondot (blázna). György napján (Düra - ápr. 24.) hajtották ki először a jószágot a legelőre. A pásztorfogadás is Györgytől Mihályig tartó időszakra szólt. Ettől a naptól a rétre nem mehettek a háziállatok a második kaszálás végéig, nehogy kárt tegyenek benne. A legelőre addig jártak viszont, amíg ősszel fagyni nem kezdett (ezt nem kötötték jeles naphoz). A csordást, a lovászt, a kondást, a kecskést annyiszor ebédeltette meg egy család, ahány darab háziállatot hajtott ki tőlük. Eszerint kapott fizetést is. Mindez az 50-es évek végén abbamaradt. György nap előtt a baromfiakat sem engedték ki a szabadba. György táján figyelték a kakukk (kukucka) szavát is. Ha megszólalt, s nem volt náluk pénz, azt hitték, hogy egész évben pénztelenek lesznek. S ha ekkor éhesek voltak, egész év során éheznek. Márk napján (ápr. 25.) rendszeres volt a búzaszenteles. Előbb misén vettek részt, majd körmenettel a gabonavetéshez indultak. Amíg nem volt templomuk, Nagybátonyban vettek részt búzaszentelésen. S miután itt kevésbé vetnek búzát, árpa- vagy zabtáblához mentek szentelni. Május elseje előestéjén a mai napig állítanak májusfát (máj, májfa). A legények éjszaka csapatostul hozzák az erdőből a magas fát, leginkább bükköt (buk, bucina), mert ez addigra kizöldül. Korábban Ágasvárról szállították a fát. A lányos ház elé álltak, s egy verssel köszöntöttek be. Ekkor hozta ki a lány a színes szalagokat, egy üvegben vörös bort, mely legtöbbször nem igazi volt, hanem vízben pirospaprikát oldottak fel, hogy bornak látsszék (ma már valóban bor található az üvegben vagy sör). A lánynak kellett feldíszítenie a fát, ebben az anyja is segített neki. Addig a legények az udvaron nagy gödröt ástak, s felállították a májusfát. A díszítés sokszor még világos nappal történt, másszor pedig éjjel felébresztették a lányt. Ha csupán nagyobb ágat hoztak, a kapu oszlopához kötötték, hogy el ne dőljön. A második világháború előtt a fiatalasszonyoknak is állítottak májusfát. Legújabban az eladólányok kevésbé kapnak, viszont minden kislánynak állítanak szinte a csecsemőkortól, kétévestől kezdve 16 évesig. Amely háznál több lány van, több májusfa is díszeleg. A májusfa felállítása után a lány apja behívta a legényeket, s étellel (füstölt kolbásszal, sült hússal) és itallal kínálták meg őket, sőt, pénzt is kaptak. Az ételt nagy serényen a lány előre elkészítette. Előfordult, hogy a legények éjfélig áldomásoztak. A májusfa két héttől egy hónapig áll, május végén, június elején döntik ki. A fagyos szentekhez fűződő időjárásjóslatokat ismerik: Pongrác, Szervác, Bonifác (máj. 12-13-14.) napján „mindig hideg van" (todi zviklo vzdi zima bit'). Magyarul is idézik a nevüket: fagyosszentek. Zsófia (Zofia - máj. 15.) is fagyot hoz (Zofa zvikla zamrazit'). A gyűjtés idején olyan dér volt ezen a napon, mintha havazott volna. Az utolsó fagyosszent Orbán (Urban - máj. 25.) a népi mondás szerint csak akkor hoz meleget, ha leugrik a kemencéről (tedi uz bud'e t'eplo, асЩгЬап skocí s peci). A hegyvidéki falvak sajátosságai tükröződnek abban a hiedelemben is, mely szerint Orbán napján ha esik, sok gomba terem (Urban hribi síja - Orbán gombát vet - Mátraszentlászló. Urban dohese hribi - Urbán gombát hoz - Mátraszentimre). A pünkösd (Svatí duch) napján - az egyes szlovákiai térségekhez hasonlóan

7 zöld ágakkal díszítették fel a házaikat. Mátraszentimrén hársfaágakat törtek le (z lipi nalámali haluzi), régen a zsuptetőbe szurkálták őket. A szobában a felakasztott tányérokat és az ablakokat díszítették fel velük, „hogy mindenütt zöld legyen" (obi 7 IPOLYI A. 1854. 301. Etnograficky atlas Slovenska, 1990. 80. 325