Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Krupa András: A mátrai szlovákok jeles napjai a XX. század második felében

sade bolo zelené). Mátraszentistvánban a fiúk feladata volt, hogy felmásszanak a hársfákra, s ágakat törjenek le. Itt a zöld ágakat az eresztartó oszlopokra akasztották, az egész ereszalja végig zöldellt. Ebből az alkalomból felseperték az udvart is. A szokás okát egyik községben sem ismerték már, a formális megvalósítása továbbélt az egykori tartalomnál. Az űrnapján (Bozie t'elo) korábban Mátraszentimrén, majd az új templom körül állítottak fel az asszonyok négy virágokkal feldíszített sort (búdki), mely szerintük a négy evangélistát jelképezte. A sátrakban szentképeket helyeztek el, gyertyákat égettek. A körmenettel az egyházi szertartásnak megfelelően mind a négy sátorhoz elmentek, majd visszatértek a templomba. A 80-as évek elején abbahagyták, majd legújabban ismét nagy tömeg részvételével tartják. A sátrak virágainak varázserőt tulajdonítanak, minden asszony visz haza belőlük néhány szálat, s ha ítéletidő keletkezett, nagyon dörgött, villámlott, a virágvasárnapi barkákkal végzett eljáráshoz hasonlóan a tűzhelyben égő tűzre vetették, azt híve, hogy a füstjük eloszlatja a vihart. Velük füstölték meg a tehenet is, ha véres tejet adott, hogy elhárítsák a rontást. A nyári időszak legemlegetettebb napja Medárd (jún. 8.). Mindenki ismeri a hozzá fűzött időjárásjóslatot. Annál is inkább, mert erről a tömegkommunikáció is gondoskodik: Ked' prsí na Medárd, tak za st'iricat dhi ze prsí, a ked' he, heprsí za st'iricat dhí. (Ha esik Medárdkor, negyven napig esik, ha pedig nem, negyven napig nem esik. - Mátraszentlászló). Magyarul is: Minden nap esik, ha csak néhány cseppet is. - Mátraszentimre). Csupán nagyon töredékes emléke él a Szent Iván napi (jún. 24.) tűzugrásnak. Mátraszentimrén a hegyen gyújtottak tüzet ezen a napon a fiatalok. Ott együtt voltak a lányok és a legények. Mátraszentistvánban a Kuruchegyen, népi nevén Spinbereken raktak nagy tüzet, amelyet ma Jána - vajana néven említenek. A tüzet a legények gyújtották meg, de a lányok táplálták. Együtt énekeltek, táncoltak, már nem ugrálták át. Este tíz órakor tértek haza. Lakodalmi szokásként megmaradt viszont a tűzugrás, mely a lakodalom utolján, hajnalban történt. Ez volt a palócoknál ismert menyasszonyporkolás

8 (hevestu perkeluju). Mátraszentlászlón Iván napján szintén a legények gyújtották meg a tüzet. Majd felkapva az égő fadarabokat, a közeli földekre szaladtak, és szétszórták a parazsat. Mikor kihűlt, a földbe taposták. Azért tették, hogy a krumplit, a veteményt ne bántsák a különféle rovarok. Tehát ebben a faluban a Szent Iván napi tűznek termésvédő hiedelemcélja is volt. Péter-Pál napja (Petra-Pavla -jún. 29.) egykor Mátraszentimrén a falu ünnepe és a búcsú ideje volt. A mulatság két napig tartott. Sátrat emeltek, a szokás szerint meghívták az egész rokonságot, s a fiatalok, öregek egyaránt szórakoztak, táncoltak. Ilyenkor az ünnepi étrend ez volt: húsleves, pörkölt nokedlival, töltött káposzta, kelt tészták, kalácsok, pálinka, bor, sör. A templom felépülése óta Szent István napján (aug. 20.) tartják a három falu közös búcsúját, s a Péter-Pál napi mulatozás abbamaradt. Péter-Pálkor a füvet kezdték kaszálni (trávu zacali kosit'). Nagyboldogasszony napján (Velká panenka Marija - aug. 15.) a hasznosi búcsúra járnak, Kisboldogasszonykor {Malá panenka Marija - szept. 8.) pedig Szentkútra (Svatá studha). A két boldogasszony közötti napokon tojt tojásokat elrakják, mert hitük szerint egy évig nem romlanak meg. Egy mátraszentistváni informátor szerint egy ládába árpa közé tették, s karácsonykor használták fel. 8 BAKÓ F. 1987. 221-230. 326