Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Krupa András: A mátrai szlovákok jeles napjai a XX. század második felében

Répái Andrásné Randliszek Rózsa szintén a 40-es, 50-es években vett részt az asszonyfarsangon Mátraszentimrén. Szerinte mindegyik asszony kezében volt egy kis lécdarab (tríska), s azal borotválták a férfiakat, ott, ahol elérték őket, a házban, az utcán vagy a kocsmában. Hóval kenték be az arcukat, s ezzel a léccel kaparták le (poskrabali). Hiába bújt el, szaladt el a férfi, nem menekülhetett. Mindenütt nagy tréfálkozást (fígl'e) csaptak. A borotválásért abban az időben 1 -2 forintot fizettek nekik. Ezen a pénzen vettek szeszesitalt, ételt. Délelőtt borotváltak, délután szórakoztak. Mivel az asszonyok saját keresetüknek tartották a gyűjtött pénzt, a férfiak hiába leselkedtek, nem vehettek részt az asszonymulatságon. Előfordult később, hogy a muri végén beengedték őket, és megkínálták őket pálinkával vagy borral. Az 1939ben született Stuller Istvánné Szabad Sarolta kislányként követte a borotváló asszonyokat. Ő is az ötvenes években járt velük. Szerinte több asszony öltözött fel borbélynak. Végigmentek az utcán, s amelyik férfi éppen arra járt, és sikerült őt megfogni, megborotválták. Az iskolából a tanárt is kivonszolták. Igazi borotvájuk és pamacsuk volt, ezért vigyáztak, óvatosan csinálják, nehogy megvágják a férfiak arcát. Tréfából csak a féloldalt borotválták le, a másikat habosán hagyták. Azt állítja, hogy akármennyire szegény volt is a férfi, százast kellett fizetnie. Az asszonyok ebből vették az itókát, és mint a férfiak, az utcasarkon ittak, énekeltek és mulattak. A három tanúságtevő elbeszélését figyelembe véve, érzékelhető, hogy a szokás utolsó szakaszában az alapelemek azonosak voltak, de a megoldás, a rekvizítumanyag csoportonként módosulhatott, amiként azt a népi fantázia lehetővé tette. Mátraszentistvánon hasonlóképpen zajlott le a szokás, az asszonyok itt is maskarádénak öltöztek (urobili maskarádi zeni). Szintén délelőtt jártak. Férfi és női álöltözetben házról házra keresték meg a férfiakat, közben harmonikán is játszottak. A csapatban 4-5 borbély volt. Mindenféle fadarabbal borotváltak (skrabali). Ezért a férfiaknak valamit ajándékozniuk kellett. A végén a mátraszentistváni asszonyok is délután jöttek össze valamelyik háznál, s a gyűjtött, vásárolt ételféléket, italt elfogyasztva nagy mulatságot tartottak. Az 1987-es asszonyfarsangot a mátraszentistváni szakipari üdülőben dolgozó asszonyok bonyolították le. Stuller Andrásné Galambosi Eszter volt a szervezőjük. Hovorím tím zenám, ze: Oblecme sa a pome holit! (Mondom az asszonyoknak: Öltözzünk fel, s menjünk borotválni!) Mint régen, fehér köpenyes borbélynak álcázták magukat. Kezükbe egy-egy fadarabot vettek, s fésűt, tükröt, vizet is vittek magukkal. Ez utóbbiak újabb rekvizítumok. Tükröt azért hoztak, hogy a férfiak megnézhessék magukat a borotválás után. Bementek a Vidróczki csárdába, a boltba, Stullerné apjához, szomszédjához, s minden férfit megborotváltak, akiket ott értek utol. Mivel az asszonyok az üdülő konyhájában dolgoztak, s az ebédnek készen kellett lennie, nem rendeztek délutáni mulatozást, hanem sört vettek a csárdában, megitták, így pótolták. Az itteni asszonyfarsang utolsó szakaszában egyébként már nem háznál, hanem kocsmában tartották a vigalmat. Egyik társnőjük itt dolgozott, ezért itt süthettek és főzhettek is. Egy másik résztvevő szerint a férfiak - akiket jéggel borotváltak meg - már nem fizettek, hanem otthonukban kínálták meg enni- és innivalóval a farsangoló asszonyokat. A szokás megszűntét főként minden bizonnyal az asszonyok és a férfiak társadalmi helyzetében létrejött változások okozták. Az emberek nem tartózkodtak otthon, munkaidejük pedig kötött volt. Az asszonyok jó része ugyan még otthon maradt, de a férfiak napközben a helyi és a távolabbi üzemi munkahelyen voltak. Lassanként a szokás eredeti célja és megvalósulása is felmorzsolódott. Voltaképpen az 322