Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Krupa András: A mátrai szlovákok jeles napjai a XX. század második felében

A szenteltvízből a család mindegyik tagja ivott egy-egy kortyot, hogy ne fájjon a torkuk. A vizet a következő vízkeresztig őrizték meg. Ha évközben valamelyikük súlyosan megbetegedett, itattak belőle, s ha a halálos ágyon feküdt, megszentelték vele. A vallásos családoknál a mai napig igen eleven ez a szokás. Az idős asszonyok egy üvegben tartják, s úgy őrzik, mint az értékes kincset. Mátraszentimrén ha a gyerekek véletlenül hozzáértek, s esetleg kilöttyintettek egy keveset, a nagyanyjuk azonnal megitatta velük, s megdorgálta őket: D'et'i, to hebantujt'e! To je svecená voda. Ked' hekdo ochorí, abi zme vedeli osvet'itl (Gyerekek, ne bántsátok! Ez szenteltvíz. Ha valaki megbetegszik, megszentelhessük!) A templomuk fennállása óta a pap vízkeresztkor minden új házat megszentel (nővé domi osvet'í). Az ajtó fölé felírja a három király nevének kezdőbetűit és a szentelés évszámát: G В M 1987. A felirat egy évig marad ott, majd letörlik (a to tarn do róka bolo, na rok to aj zotreli). Külön kérésre azoknak a házát is megszenteli minden évben a pap, akik ezt óhajtják. Az egyik mátraszentistváni asszony ha elindul valahova, most is szenteltvízzel vet keresztet, hogy a „mindenható isten megőrizze a rossztól" (zebi vsemohúci boh opatril). A környező mátraalji táj szőlősgazdáitól hallhatták a Vince-napi (jan. 22.) időjárásjóslatot, hogy ha e napon esik (ked'na Vince prsí), „megtelik a pince". Pál napja (Pál, na Pala - jan. 25.) a tél fele (pol zimi). Ismerik a magyar változatot is: Pálforduló. Az e naphoz fűződő prognosztikák jelzik, hogy nem csupán a korábbi időszakokban, amikor a falvak lakói közvetlenül is ki voltak szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek, hanem még a mai ember is megőrizte rendszeres érdeklődését az időjárás változásai iránt, mert valamilyen formában most is befolyásolják élettevékenységét: ha Pál-napkor sütött a nap, hideg tél következett, ha nagy tél volt, jó időt vártak. Ha e napon havazott, rövid lett a tél, ha viszont korán tavaszodott s nem esett, szép idő volt, hosszú télre számíthattak, eltartott áprilisig is - későn érkezett a tavasz. A mátrai szlovákok egy része a medvejóslás archaikusabb változatát hiszi: azaz ha ezen a napon nem bújt ki, nem rombolta szét kalyibáját (herozrút'il kolibu), vagy ha kijött is, de azonnal visszatért a barlangba, s továbbaludt, szintén hosszú telet várhattak még (bola dlúha zima). Az adatközlők másik része a medvejóslást a gyertyaszentelő napjához (Hromhice - febr. 2.) köti. Feltehetően ez esetben is a Gergely-naptárreform következtében alakult ki a kettős időpontú hiedelem, de lehetséges, hogy a környező magyarság hiedelemismerete is befolyásolta, sőt a tömegkommunikáció hatását sem zárhatjuk ki, hiszen mindegyik sajtóorgánum közöl ekkor „színeseket" a prognosztikáról. Magyar és szlovák nyelvű közlések a fentieket alátámasztja: „Ha gyertyaszentelőkor a medve kijön, akkor utánna hideg idő következik. Ha nem jön ki, akkor melegebb idő lesz. " „A medvéd' to na druheho februára na Hromhice, ze te na oni február másodika je ten gyertyaszentelő, ze ked' ten medvéd' hebúre kolibu a dobrí cas je, tak esce príd'e taká fujavica a taká plana zima, ze esce za st'iricet dní ten medvéd' sa naspát vt'áhne do kolibi. " (A medve február másodikán a gyertyaszentelőn ha nem dűti le a kalyibáját, és szép idő van, még olyan hófúvás és olyan rossz tél jön el, hogy a medve még negyven napig visszahúzódik a kalyibájába.) Február hónapját egyébként is változékony időjárásúnak tartják. Véleményük szerint nem szabad örülni a hónap folyamán, ha jó idő van, mert a tél mindig megjön utána. A szájhagyomány úgy tartja, hogy a perszonifikált február így szól januárhoz: Lebo február podá januárovi: Ak bi som ja taku si lu mal, jak ti, ja bi som jalové krave tela zamrazil. (Ha nekem olyan erőm lenne, mint neked, én a vemhes 317