Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Krupa András: A mátrai szlovákok jeles napjai a XX. század második felében

tehénben a borjút megfagyasztanám.) Februárban hosszabbak a nappalok, s a télnek valóban nincs olyan ereje, bár még hideg az idő, nagy szelek is vannak. Ezért mondják februárra, hogy „dobálja magát" (hádze sa február). Február zdi zvik velice sa hádzat'. (Február mindig nagyon dobálja magát.) A február nyitó jeles napja, a gyertyaszentelő „három fazékkal" növeli tovább a nappalt: Hromhice - (Gyertyaszentelő о tri hrnce. három fazékkal.) A vízszenteléshez hasonlóan a katolikus lakosság mind a három helységben ekkor szentelteti meg a gyertyákat. E szokásgyakorlatban szintén egyértelmű a hivatalos egyházi és népi vallásos szemlélet összefonódása. Mindenki maga vesz, lehetőleg szép, nagy gyertyát, szalaggal átkötve feldíszítik, s a templomban a padra teszik, ahol ülnek. Miután a pap megszenteli, hazahozzák s a nagy kredencen tartják. Ha haldoklik valaki a házban, a szenteltgyertyát (svecená svícka) a fejéhez állítják és meggyújtják. Nagy vihar idején égve a vihar felé tartják, közben keresztet vetnek, hogy megvédjék a házat a villámcsapástól. A szenteltgyertya ugyancsak nagy érték volt a családban, s minél többször szentelték, annál becsesebb és nagyobb volt a hatása. Moja stará mama mala sédem rázi osvet'enú svícku. (Nagyanyámnak hétszer szentelt gyertyája volt. - Mátraszentimre). Hasonló kötődésű Balázs napja (Blazej, Bálás - febr. 3.) is. Általánosan vesznek részt a Balázs-áldáson a templomban. A pap két szentelt gyertyát helyez az álluk alá, miközben keresztet vet a homlokukra. Ugy hiszik, hogy ettől nem fog fájni a torkuk. Mátyás {Mat'ej, Mátas - febr. 24.) azoknak a jeles napoknak a sorába tartozik, amelyeken a természetben élő ember a tavasz közeledésének a jeleit figyeli. Mátyás töri a jelég (podrví léd). Ha megtöri, korán jön a tavasz, ha nem, tovább tart a tél. Magyarul és szlovákul egyaránt idézik a közismert mondókát: Mátyás, a jégtörő, ha nem talál, visz. Ked' nádé Ved, tak láme. (Ha jeget talál, töri.) A kétnyelvűség természetes jelensége, hogy a két etnikum azonos tartalmú hiedelmeit más-más nyelvi formában tolmácsolják ugyan, de mindkét nyelven ugyanazt fejezik ki. Mátraszentistvánban az idős adatközlők azt is állítják, hogy ha Mátyás reggelén fagy, még negyven napig fog fagyni, s ez eltarthat akár pünkösdig (Svatí duch) is. Szerintük ez a jóslat a gyűjtés évében (1987.) be is vált. Zsuzsannát (Zuzana - febr. 19.) úgyszintén tavaszhozó napnak tekintik. A farsang (Farsang, Fasangi) időszaka az itteni népismeret szerint vízkereszttől hamvazószerdáig tart (od Troch králú do Skaredej stredi). A farsang tényleges időtartamának az ismerete az ország határmenti hosszanti északi - nyugati sávjában általánosabb, mint a dél-alföldi szlovákoknál, bár a farsangi szokások itt is a farsangvégre összpontosulnak leginkább. Az utolsó három napot a húshagyó keddel bezáróan „őrült napoknak" (blázhivé dhi) is nevezik. Amíg működtek a farsangvégi mulatozások, színhelyei is a fonók voltak. Elhalásukkal, ill. az első világháború után a kocsmákba települtek át. Farsangvasárnapon délben megszólalt a cigányzene, s húshagyó kedd estéig húzták. A legények a két világháború között még házról házra járva farsangi köszöntőt énekeltek (zme chodili kántálovat), élelmet, szalonnát gyűjtöttek, s amit kaptak, a fonóba vitték. Itt mulattak (tam sa mulat'ili). A kétnemű fiatalság sajátosan osztotta meg egymás között a gyűjtögető szokásokat. Karácsonykor kizárólag a lányok, a 318