Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Krupa András: A mátrai szlovákok jeles napjai a XX. század második felében

Luca napja leginkább boszorkányos napként él a mátrai szlovákok hiedelemismeretében. A rontó boszorkány elleni védekező eljárást az idősebb asszonyok még maguk végezték. Az általuk használt legfőbb hiedelemeszköz a fokhagyma volt. Azért ettek ilyenkor fokhagymát, hogy ne rontsák meg őket a boszorkányok (bosorki). Mátraszentistvánban a lakóház, az istálló ajtajára védő eljárásként keresztet rajzoltak vele. A teheneknek pedig Luca estéjén, ugyancsak rontáselhárításként, sózott kenyeret adtak, amelybe fokhagymagerezdeket tűzdeltek. Mátraszentlászlón a testüket kenték be a fokhagymával (cesnekem drhli t'elo). Luca estéjén ő maguk is ettek fokhagymát. A fokhagymával végzett mind a kétféle eljárást azért alkalmazták, hogy egyrészt magát a boszorkányt, másrészt a rontását is elhárítsák. Mátraszentimrén a fokhagymával szintén keresztet írtak az istálló ajtajára, s a tehén fejére a homloka felett, a két szarv között ugyancsak keresztet rajzoltak vele (dali tam kríz к roham nad celo), ezzel védve őt a boszorkány rontásától és a tejhaszon elvételétől (abi hu heporobili, abi mléko hevzali jej). Ugyanebben a helységben a karácsonyestén (na St'edrí den) is azért ettek fokhagymát az ünnepi vacsorán, hogy a boszorkányok ne verjék meg őket (abi hu bosorki neodrvili), s utána mindegyik ajtóra úgyszintén keresztet rajzoltak, hogy megakadályozzák a boszorkány bejövetelét a házba. A boszorkány felismerését szolgáló lucaszékről (stolek, stolki) mind a három településen csak keveset tudtak, jórészük nem is hallott róla, holott a tájon élénk volt az elbeszéléshagyománya.

4 Volt, aki csupán olvasmányélménye révén ismerte. Ez az adalék arra is felhívja a figyelmet, hogy miképpen hat vissza a magasabb kultúra a népi ismeretekre, felélesztve a korábbi hagyományt. Az itteni erre emlékezők szerint a széket Lucától karácsonyestig készítették - mint ez általánosan ismert -, s minden nap kellett valamit csinálni rajta. Mátraszentistvánban név szerint is említették a lucaszék gyártóját. Szerintük csak az ismerhette fel a boszorkányt, akinek ilyen széke volt, más nem. Az illető a templomban az emberek közé vegyülve ült rá, s úgy látta meg, hogy a misére jövő boszorkánynőknek milyen nagy szarvuk van. Mátraszentlászlón is úgy tudták, hogy a boszorkányoknak szarvuk van. Itt a tudakoló ember a széken ülve maga köré kört húzott krétával. A boszorkányok csak a körig juthattak el, nem bánthatták. A szarvaikról felismerte a boszorkányvoltukat, de azt nem tudta megállapítani, hogy melyik faluból valók. Ha nem húzott volna kört, a boszorkányok megölték volna. A mátraszentlászlói adatok nyilván a nagybátonyi templomra vonatkoznak, ahova több faluból érkeztek az éjféli misére. Mátraszentimrén hasonló hiedelemismeret élt még: a Lucától karácsonyig (od Lucie do Svátki) készült székre karácsonyestén a templomban ráülve ismerhették fel a boszorkányokat. A széket - az itteni hiedelem szerint, a szlovák néphitben ritka eljárásként - szerelmi jóslásra is felhasználták: a lány maga készítette a széket, s a karácsonyestén a szoba közepén ráült, miközben arra a legényre gondolt, akit ő maga választott ki férjjelöltnek. A hagyomány szerint a lucaszék hozzásegítette a kívánt házassághoz a lányt. A másutt oly gyakori Luca-napi szerelmi varázslásokat a mai hiedelemismeret alapján egyébként a mátrai szlovák falvakban nem használták fel. A karácsony (Svátki) - amint a bevezetőben hangsúlyoztuk - megünneplése kiemelkedett az év jeles napjai közül. A háromnapos ünnep központi magja azonban a karácsonyesti vacsora. Ennek több oka volt. Elsősorban az, hogy a tradicionális eljárások zöme ekkor zajlott le, az eljárások mindinkább csak az emlékezetben él4 SCHWALM E. 1978. 75. MANGA J. 1979. 200. PALÁDI-KOVÁCS A. 1982. 140-141. GULYÁS É.-SZABÓ L. 1989. 315-316. Vö. KRUPA A. 1971. 63-64. 309