Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Krupa András: A mátrai szlovákok jeles napjai a XX. század második felében

tába bugyolálták, s belevetették őket a forrásban lévő vízbe. A víz felszínén elsőként megjelent tésztában található név alapján a lány is olyan nevű férjre számíthatott. A legidősebbek szerint az is szokásban volt, hogy a lányok András napjának hajnalán vizet hoztak, megmosdottak benne, hogy egész évben frissek legyenek. Ezzel a vízzel mosdott meg minden családtag is, hogy szintén egészségesek és frissek maradjanak (abi boli frískí a zdraví). Ezt az eljárást hasonló célból megismételték nagypénteken is. András napját - mint a magyarok és szlovákok körében általában - a disznóvágás kezdőnapjának tekintik. Ott öltek ekkor disznót, ahol András volt a gazda neve. András egyébként a legeltetés utolsó napja is volt, utoljára hajtották ki a teheneket és a disznókat: Na Ondreja uz pastíri zavreli. (Andráskor a pásztorok már befejezték.) Az András-napi szokások, hiedelmek napjainkban már az emlékezet tartományába tartoznak. Elhagyták mind a szerelmi jóslást, mind az egészségvédő mosdó eljárást. Megszűnt a legeltetés, és ritkán fordul elő a disznóölés is, mert kevesen nevelnek hízót. A gyűjtés idején érezhető volt a népi vallásos ismeretek felfrissülése. Több adatot sikerült gyűjteni az egyházi év kezdetét jelentő adventtel kapcsolatban is, bár a vele összefüggő tiltásokat, előírásokat már nem tartották meg. Egykor tilos volt advent idején táncolni, énekelni, ez a tilalom elhalt, s a fonók sem működnek a század közepe óta (zavreli tance aj prátki - vége a táncnak, a fonóknak is). Ugyancsak idézték a hazánkban közismert prognosztikát is: „ha adventben sok a zúzmara, jó tavasz várható (bud'e dobra jar)" Ők nem csak a gyümölcstermésre vonatkoztatták, hanem szélesebb értelmezést adtak a jelenségnek. Miklós napja (Mikulás - dec. 6.) mind a három községben egyformán közösségi és családi ünnep volt, de napjainkra csupán az országban egységes gyermekajándékozás szokása maradt meg. Az alakoskodók járása az 50-60-as években szűnt meg, addig rendszeres volt (chodili po d'edtne - végigjárták a falut). A legények álöltözetben csapatostul mentek a lányos házakhoz. Jövetelük, ill. az alakoskodás egyetlen célja a lányok (rituális) megverése volt. A gyerekek megajándékozása a többi országrészhez képest viszonylag későn, a két világháború között kezdett elterjedni. E szokást megelőzően a felnőttek, ill. az alakoskodók a gyermekeket is elnáspágolták. A Miklós-napi gyerekverés végrehajtásának több fázisa kimutatható: Régebben - ameddig az emlékezet visszanyúlik - a házról házra járó mikulások (mikulás, mikolás) minden gyermeket megvesszőztek, nem bújhatott ki előle egy sem. Ok igyekeztek elbújni a szobában, leginkább az ágy alá. Vecer skrili zme sa pod post'el. A ta nás bili mikolási. (Este az ágy alá bújtunk, így is vertek a mikulások. - Mátraszentlászló.) A következő szakaszban, a két világháború között a gyermekek már mikulás-ajándékot, virgácsot is kaptak, de a verést nem kerülhették el, ez utóbbival csapkodták meg őket. Feltehetően a II. világháború után maradt el a verés, csupán azzal ijesztgették a gyerekeket, hogy jön a mikulás, és elveri őket. Ez idő tájt csak azokat a gyerekeket vesszőzték meg, s főként nevelési célból, akiket rossznak tartottak a szüleik. A lányok verésének is különböző módjai voltak. Leggyakrabban a saját házában verték meg a lányt, ezért valamiképpen igyekeztek bejutni a lányos házba. A legények számos félrevezető eljárást alkalmaztak. Mátraszentimrén olyan legény kéredzkedett be, aki nem volt álöltözetben, a többi elbújt. Mikor a gyanútlan lány beengedte őt, az alakoskodók a nyomában rohantak be. Az udvarló legénynek is kötelessége volt, hogy a szeretőjét elpáholja. Ha ő nem akarta megtenni, másokat kért meg. Egy mátraszentistváni adatközlőnk lány korában egyedül volt otthon, az ud307