Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Krupa András: A mátrai szlovákok jeles napjai a XX. század második felében

Magyarország legmagasabb pontjain fekszenek, tehát nem fogadható el ez az okoskodás, valószínűbb, hogy e variabilitással a különböző helyekről származó lakosság eredeti otthonának hiedelmeit őrizte meg a mai napig. Mátraszentistvánban egyébként Márton napján a káposztát savanyították. E célból családonként egy vagy másfél mázsa káposztát vettek. E műveletnek e naphoz kötését a gyakorlat alakíthatta ki, ekkor már biztosan beszerezhették a szükséges káposztamennyiséget. Itt számos jeles napnak azért is van kiemelkedő helye, mert a településeken kedvelt keresztnevek napja. A névnapozás pedig általános szokás volt a körükben, s meg is maradt. Az őszi-téli időszak erre amúgy is alkalmas. Rendszeresen megülték Erzsébet, Katalin, András, Ferenc, Judit, István, János napját: со boli také mena, ti sa tak zesli do hrbi a jedna g druhimu privítali (akiknek ilyen nevük volt, összejöttek egy csomóba, és egymást felköszöntötték - Mátraszentistván). Napjainkban nagyobb vendéglátás, esti lakoma jellemzi ezeket az összejöveteleket, újabb szokásként az ünnepelteknek virágot is vesznek. Mind a kiadósabb névnapozást, mind az ajándékozást az életmódjukban bekövetkezett kedvező változás idézte elő. A virágvitelt a városi munkavállalás, az urbanizáció hatásával magyarázhatjuk. A szegényebb sorsuk miatt korábban csak rendkívüli esetekben tartottak nagy létszámú és vacsorával összekötött névnapot, napjainkban viszont a fentebbi okok következtében a téli jeles napjaik egyik legjellemzőbb szokáselemévé vált. Számontartják a Gyöngyös városi Erzsébet-napi vásárt is, melyet a környéken utolsóként rendeztek meg abban az évben, s nevezetes eseményként említik az Orosziban tartott Katalin-napi búcsút is, amelyre rendszeresen eljártak. Ez utóbbi jeles napi sokadalom súlya a történeti változás nyomán a gyűjtés óta növekedett is. A magyar és a szlovák néphitben ugyancsak közismert Katalin-napi (Katarina - nov. 25.) időjárásjósló mondóka két változatával találkoztunk. Elterjedtebb a vegyes (magyar-szlovák) nyelvű variáns, amely a kétnyelvűség, ill. a magyarosodás

1 következménye: Ked' Katalina kopoguje, tedi Karácon locoguje. (Amikor Katalin kopog, a karácsony locsog.) A szlovák nyelvű változat már igen ritka, noha szép és tömör a nyelvezete: Ked' Katarina je mokrá, tedik sa Svátki tvrdé, a ked' je Katarina tvrdá, tedik sa Svátki meké. (Amikor Katalin nedves, a karácsony kemény, s amikor Katalin kemény, a karácsony puha.) A prognosztika ismerete - mivel a magyar nyelvű szöveg tartalma azonos, és általánosan elterjedt a magyarság körében - az esetlegesen bekövetkező nyelvváltás esetén sem hal el. A mátrai szlovák falvakban egykor szokásban lehetett a Katalin-ág is, bár erre kevesen emlékeztek, inkább András napján élhetett, mert az e naphoz fűződő szerelmi jóslatok között többen említették. A felejtés rohamosodását jelzi, hogy akadt olyan adatközlő, aki nem emlékezett már a végrehajtás napjára sem. A lányok itt is cseresznye- vagy szilvafaágat vágtak le, köcsögbe (cédák) vagy más edénybe tették, minden nap meglocsolták, s ha karácsonyra kivirágzott, azt hitték, hogy férjhez mennek. Amíg Nagybátonyba jártak misére - míg nem volt meg a közös templomuk a kivirágzott gyümölcsfaágat karácsony első napján (na Boze narození) ide vitték, s vele díszítették a templomot. Az András-napi szerelmi jóslások közül legkedveltebb lehetett a tésztafőzés, mert ennek az emléke most is ismeretes. Azoknak a legényeknek a nevét írták fel a lányok egy-egy cédulára, akikhez szívesen mentek volna férjhez. A cédulákat tész306